Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században
228 melés egészen elhanyagolva van. Sertés azelőtt sem volt sok, most méginkább csak a szoros házi szükségre szorítkozik, ellenben a lovak száma a legelő felosztása óta szaporodott. És valóban, ez is hathat a szarvasmarha létszám csökkenésére, mert a mely takarmányt előbb a legelőn a szarvasmarha evett meg, most annak fejében begyűjtöttet is a ló emészti fel az istállón..."19 A belterjes gazdálkodás, intenzív, istállózó állattenyésztés számára a tanya kiváló lehetőséget biztosított. A tanyán élő gazda gazdasági erejének megfelelően tartott lovakat, szarvasmarhát, amelyek számára istállót épített, a juhai, sertései, baromfi számára ólakat. A tanyák rendszerint a mélyebb, vizenyősebb és a partos helyek határvonalán épültek fel, így a jószág számára kisebb-nagyobb legelő is biztosítva volt, valamint a széna termesztés. A termesztett növények - köztük a kukorica, marharépa és lucerna - kiváló takarmányt szolgáltattak az istállóban tartott jószágnak. Az aprójószág számára a tarló is gazdag táplálékot nyújtott. A tanyasi gazdászatban igen jövedelmű ágazat volt minden időben a baromfitartás. Vahot Imre di- csérően szól 1853-ban Kecskemétről: „A tanya- gazdászatnak baromfitenyésztési részénél nem lehet meg nem említeni a szárnyasoknak, más néven, baromfinak, kecskeméti legszokásosabb elnevezéssel, »aprójószágnak« kimondhatatlan számban tenyésztését; melylyel nem csak Kecskemét piacza kellőképp elláttatik, hanem azzal Pest városa is nagyobb részt a kecskeméti úgynevezett »tyukászok« által láttatja el magát..."20 A szomszédos Nagykőrös is élenjárt a baromfitenyésztésben: „a tyuk s általában a baromfi-tenyésztés nagy fészke a majoros, a tanyás gazdaság, a hol a majorok környéke mindenféle baromfi-tenyésztéssel díszük, a tanyás 15 GALGÓCZY Károly id.m. (1877) 214-215. 20 VAHOT Imre 1853.112.
