Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században
226 lakosság száma. Ez az arány jellemezte a századfordulót is: 2003-ban 10,3% lakott a tanyavilágban. Kocséron hasonló tendencia mutatkozik. Itt 2003-ban 28,7%-os volt a külterület la- kottsága, közel harminc százalékkal kevesebb, mint 1970-ben volt.18 A határhasználat, a földművelési rendszer változásának megfelelően vált egyre jelentősebbé a tanyásgazdálkodás, amely a XIX. század második felében bontakozott ki erőteljesen. A legelőfelosztással a külterjes állattartás háttérbe szorult, a tanyasi gazdálkodás térhódításával a belterjes, intenzív mezőgazdasági termelés bontakozott ki. Az állattenyésztés dominanciája megszűnt, s alárendelődött a földművelő gazdálkodásnak. A földművelés intenzitását növelte a talajerő-utánpótlás általánossá válása (szerves, istálló trágya, majd a műtrágya elterjedése), valamint a gépesítés. A kenyérgabona (jobb, kötöttebb talajon a búza, homokföldeken a rozs, gyepföldeken a köles), az árpa, zab termesztése, valamint a kapásnövények, köztük a kukorica, burgonya termesztése jellemezte hagyományosan a gazdálkodás struktúráját. Az önellátáson túl a paraszti gazdaságok piaci értékesítésre is törekedtek (elsődlegesen kenyérgabona). A homoki tanyákon, a szegényebb társadalmi réteg által birtokba vett földeken a szőlő- és gyümölcstermesztés virágzott fel, hasonlóan a zöldségtermesztéshez. A nagyobb mezővárosokban már a XVIII. században jelentős kertkultúra alakult ki (Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös Félegyháza, Halas, Szeged). Innen nagy mennyiségben szállítottak bort és zöldségféléket, gyümölcsöt a Tiszántúlra, a Jászságba, Pestre. A XIX. század második felétől fellendülő kereskedelem ösztönzőleg hatott a gyümölcs- és zöldségtermesztésre. A XX. század elején már széleskörben 18 NOVÁK László 2004.129-136..
