Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században
225 1954-ben került sor. Az 1950-ben egyesített Alberti és Irsa (Albertirsa) határától Mikebudát csatolták el, s szervezték önálló községgé 1952-ben. Kecskeméttől különvált Ágasegyháza (1952), Ballószög (1954), Bugac (1950), Helvécia (1952), Lakitelek (1952), Lászlófalva, azaz Szentkirály (1952), Nyárlőrinc (1950), Városföld (1952), Kiskunhalastól Balástya (1952), Kunfehértó (1952), Pirtó (1947), Zsana (1952), Csólyospájost pedig Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa határából szakították ki 1945-ben.17 A tanyasi lakosság arányának jelentős módosulását nagymértékben befolyásolta a mezőgazdasági üzemszervezetben bekövetkezett változás. Ez különösen Pest és Csongrád megye helységeit érintette, hogy megszervezték a termelőszövetkezetek (pl. Cegléd esetében 31,7%- ról 19,3%-ra, Csongrádon 36,6 5-ról 13,1 %-ra, Nagykőrösön 39,2%-ról 20,5%-ra csökkent a külterületi lakosság számaránya). Az önállósodott pusztai községekben viszonylag magas a tanyasi lakosság aránya (ezek között Csemő szórványtelepülése 96%-kai), viszont a tanya- központok kialakításával erősödött a zárt központú települések kialakulása, ami a tanyákról történő beköltözésnek tulajdonítható. A tanyasi gazdálkodásban új üzemforma jelentkezett a hatvanas évek elejétől, a háztáji tanya. A téeszesített helységekben, ahol a tagosítás ellenére megmaradtak a tanyák, a lakójának 800 □ öl földterületet mértek a tanyához, amely háztáji gazdaságának alapjául szolgált. A XX. század végi tanyasi állapotokra vonatkozóan - statisztikai adatok hiányában - kevés ismeretekkel rendelkezünk, példaként azonban Nagykőröst és Kocsért megemlíthetjük. Nagykőrös határában a külterületi lakosság aránya 10,4% (2709 fő) volt 1990-ben, 1970-hez viszonyítva húsz százalékkal csökkent a tanyasi 17 Lásd: A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1973. 980-989.
