Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Kalmár Ágnes: Miszory Franciska selmecbányai fajátékai

is. Végül egy, sajnos már igen rossz állapotban lévő, egykor igen értékes és szép szőnyeget, mely a házaspár Péch Ilkáé és Vadas Jenőé volt. Vadas Margit gyermekként sok időt töl­tött Selmecbányán nagyapjánál, a tudós és nap­jainkban oly elismert Péch Antalnál. Édesanyja nyolc testvére közül Izabella volt számára talán a legkedvesebb, aki minden alkalommal egy szépen faragott játékkal várta őt. Néhány évti­zeddel később az egykori kislány nagyon sokat mesélt gyermekének a régi utazásokról és a kü­lönös hangulatú, varázslatos városról, Miszory Franciska számára ezért természetesnek tűnt, hogy a családhoz, a rokonokhoz fordul segítsé­gért, amikor nyelvtudásának tökéletesítéséhez angol könyveket keresett. Ekkor, már az 1950- es években járunk, a már említett Péch testvé­rek egyikének lányától, Kosáryné Réz Lolától kért angol nyelvű irodalmat, attól az írónőtől, akit a két világháború között minden ifjú hölgy ismert, hiszen ekkor alkotta, sok-sok Selmecbá­nyáról szóló leíró résszel gazdagított, oly sikeres regényeit. A már Budapesten élő írónő tovább­irányította a kérést a fiatalon is nagy művelt­ségű Moskovszky Éva régész-művészettörté­nész felé, aki ezekben az években gyors- és gépírónőként dolgo­zott. Ládákban érkez­tek a könyvek Miszory Franciskához Dombó­várra. Mindezt éveken keresztül tartó levele­zés kísérte, majd az 1950-es évek végén személyesen is talál­kozott a két művelt hölgy. Életre szóló barátság szövődött közöttük. Évtizedekkel később, az 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom