Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kalmár Ágnes: Miszory Franciska selmecbányai fajátékai
194 1980-as években, a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet új intézménye, a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely megnyitását követően dr. Moskovszky Éva útja is gyakrabban vezetett Kecskemétre.3 A szoros ismeretségének köszönhető, hogy ettől kezdve a szakfordítóként dolgozó Miszory Franciska is a múzeumhoz kötődött, és így hamarosan meg is fogalmazta kérését az otthonában féltve őrzött játékok restaurálására. Azokról a játékokról volt szó, melyeket édesanyja kapott gyermekként a nagynénitől Selmecbányán az 1890-es években. A későbbi elbeszélések szerint éppen ennek a rendszeres ajándékozásnak volt köszönhető az izgatott öröm, ami a régi utazásokat kísérte. Laczkó János, fával dolgozó művészrestaurátor kezébe kerültek az említett tárgyak, aminek a tulajdonos különösen örült, mivel ők már évekkel korábban ismeretséget kötöttek lakóhelyükön, Kecskeméten, és egymás nagy tisztelői voltak. A fából faragott állatok mindegyike kerekekkel ellátott, 20-30 cm hosszú talpon áll. A falapok alsó felére felnőtt kézírással, grafittal írta fel valaki az egyes állatok nevét. A figurák mindegyike festett, szemük különböző színű üvegből készült. Ezektől eltérő anyaggal az elefánt esetében találkozunk, melynek hátát réz szegecsekkel ráerősített, eredetileg vörös bársonytakaró fedte. A munka során a játékok mindegyike kiegészítésre szorult, mellette ki- sebb-nagyobb mértékű tisztításra, pótlásra, vagy egy-egy részlet cseréjére volt szükség. Üvegből készült szemük sértetlen maradt. A restaurálást követően az elefánt esetében történt a legszembetűnőbb változás, aki a kopott 1 1 Dr. Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet rendkívül értékes játékgyűjteményt hozott létre, mely 1998-tól Székesfehérváron került elhelyezésre és bemutatásra. Moskovszky Éva az első pillanattól kezdve az 1981-ben nyílt Játékmúzeum szakmai tanácsadója volt.
