Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
184 Az 1930-as években tanfolyamok keretében látták el hasznos ismeretekkel és jó tanácsokkal azokat a fiatal lányokat, akik az otthoni gyakorlat és az iskolai háztartástan leckék birtokában még többet szerettek volna elsajátítani a helyes táplálkozás, sütés-főzés, háztartásszervezés tudományából. Arra buzdították a lányokat, hogy főzzenek otthon, legyen fontos számukra a családi tűzhely, és legyenek képesek felvenni a versenyt a kulináris örömöket kínáló lehetőségek egyre nagyobb választékával, „...fontolja meg az ifjú feleség, hogy férje-ura hébe-korba belekóstol egy-egy vasárnap a Protestáns Egylet pompás pulykapörköl tjébe, szerdán a kaszinó-vacsora omlatag őzfiié remekébe, pénteken a Nemzetes Asszonyok ízes halpaprikásába, szombaton a Kuglizó válogatott ételcsodáiba, nyaranta Bugacon eszik az olimpuszi istenekre méltó nyársonsült csirkéből."28 Ekkortájt a napilapok, divatlapok, irodalmi folyóiratok, de még a kézimunkaújságok is rendszeresen közöltek recepteket, sőt vetélkedtek a teljes menüajánlatok közreadásában. A Feleségképző Akadémia egyik előadója az újdonságok elfogadása mellett a saját tapasztalatok kihasználására és a hagyományok megőrzésére hívta fel a figyelmet. „Kevés nemzet főz olyan ízletesen, táplálóan, változatosan, mint a magyar, a külföldiek szeretik a magyar konyhát. Amerikába került asszony nemcsak megél, de meg is gazdagszik, ha magyar kifőzést vagy vendéglőt nyit. Kedves kecskeméti asszonyok és leányok, a speciálisan kecskeméti módon készített töltött káposztát, disznótoros ételeket, rétest, oltásos pogácsát, tojásos perecet, ne engedjék kimenni a divatból újonnan kitalált étkek kedvéért! Tanuljunk Erdélyből idemenekült testvéreinktől, Feleségképző és főzőtanfolyam 28 FARAGÓ Béláné 1938. 80-92.
