Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten

176

lő lakodalmi ételsor a következő volt: - Leves. Baromfihúsból, marhahúsból, metélt tésztával vagy lúdgégével (csigatésztával). Ez utóbbi volt az ünnepélyesebb, finomabb, és munkaigényesebb. (Készítése lassú munka volt. A „csigacsináló" minden régi kecskeméti háztartásban megtalálható volt.) - Levesben főtt hús, mártással (ecetes, tejfölös, tormás vagy paradicsomos). - Becsinált. Bárányból, borjúból, baromfiból, vagy mindháromból; előfordult többek között a savanykás tárkonyos lé. A korabeli leírások szerint az asztal gazdagságát ezen mérték, innen a mondás: „Csak lé-féle volt hétféle." - Töltött káposzta. - Pörkölt, bográcsban készítve. Jellegzetes alföldi étel, amelyet a hagyomány szerint a férfiak tudnak jól elkészíteni. Juhhús, bárányhús apróra vágva, piros paprikával, a maga zsírján megfőzve. A pörgetés vagy forgatás nehéz férfimunka: a főzés során leemelték a teli bográcsot és rázogatással megforgatták, hogy a hús minden része „megjárja a feneket", egyenletesen főjön. - Baromfipecsenyék: pulyka, kappan, tyúk, ecetes savanyúságokkal, főtt aszalt szilvával. - Tejben főtt kása. Régen köleskása, majd dara vagy rizs; cukorral, fahéjjal, aprószőlővel (mazsolával). - Kalács. - Sütemények: diós és mákos kalács, bélesek; később cukros aprósütemények és torták. - Gyümölcsök: szőlő, alma, mogyoró, dió. - Feketekávé. (Sokáig csak módosabb házaknál, előkelő vendégek részére; a 20. században lett általános.)

A kecskeméti lúdtorok és egyéb mulatságok emlékét Mátyási József és Császári Lósi Pál néprajzi elemekkel átszőtt versei, köszöntői őrizték meg.

Napjainkig élő hagyomány a disznóölés és a disznótor, amely a régi kecskemétiek életében még nagyobb eseménynek számított. Kubinyi Ferenc - Vahot Imre 1853-ban készült leírása szerint: „Megjegyzendő, hogy ily torok-