Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
177 ban nem csupán sertéshúst tálalnak fel, hanem mindenféle sültet, pörkölt húst, túróscsuszát, juhczobákot, tarhonyás rétest, foszlóskalácsot, omlós pogácsát, tarhót, s több ily ízletes magyar ételt, roppant mennyiségben, - jóféle öreghegyi és széktói borocskát szokván öntögetni tetejébe ..."}7 A 20. században a disznóvágás ideje általában decembertől februárig tartott, az első „disznóölő nap" a hagyomány szerint András napja, november 30-a. Aki csak tehette, foglalkozásra, rangra való tekintet nélkül, vágott vagy vágatott disznót.17 18 Pásztorok ételei A Kecskemét környéki pásztorok - csikósok, gulyások, juhászok - az esztendő legnagyobb részét a pusztai legelőkön, a szabad ég alatt töltötték. Szállásuk egyszerű, eszközkészletük szerény, a nyersanyagok köre behatárolt volt. Ételeiket a legegyszerűbb módon, a legkevesebb kiegészítő anyag és fűszer hozzáadásával készítették, mégis mindig tápláló és jóízű eledelben volt részük. A pásztorételek íze és illata elkápráztatta a pusztára vetődő idegeneket, az 1896-os millenniumi budapesti kiállítás és a későbbi Hírős Hetek vendégeit egyaránt. A pásztorok számára kása, kenyér, tarhonya és szalonna járt minden hétre a gazdától. Húsról és tejről maguk gondoskodtak; bérükben jószágok is szerepeltek, a kezük alatt pedig szinte mindig voltak fejős állatok. A kisbojtárt - akinek a mindennapi ételről kellett gondoskodnia - a beosztásra, tartalékolásra és az ügyeskedésre nevelték. Az volt az igazi kisbojtár, aki a Dömötörkor kapott szalonnát a következő Dömötörig (október 26.) nem használta el teljesen, 17 KUBINYI Ferenc - VAHOT Imre 1980.102. 18 Gyűjtés Csorba József kecskeméti gazdálkodótól, 1984. SZÉ- KELYNÉ KŐRÖS! Ilona 2005.
