Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
173 Nemes Deák Terézia városföldi tanyáján 1834-ben történt tűzeset kapcsán jegyzék készült a károkról, többek között az ott tárolt élelmiszerekről (szalonna, zsír, bab, káposzta) és az elpusztult pulykákról, aprójószágokról. A tanyán az állandóan kint lakó kertész családja és a kukoricakapások tartózkodtak. Az ebéd elkészítésére megkért pékmester, Szalai Mihály, a kertész sógora „ a Tanyai ház konyháján a kukoritza kapásoknak tarhonyát főzött, midőn a tarhonya megfőtt, a vasfazékat a katlanrul le vette, a kútra ment vízért, és mikor vissza jött, az embereket akarta bé hívni, de az istállóból nagy toporgást hallott, oda hát bé ment, látta hogy ott nagy füst van...".13 A szőlővel, veteményeskerttel, szántófölddel és jószágokkal rendelkező mezővárosi lakosság az élelmiszerek nagy részét saját maga megtermelte. A keleti árukat, déligyümölcsöket, élvezeti cikkeket, fűszereket a görög kereskedők boltjaiban tudták beszerezni. Ezekben gazdag választék volt fűszerekből, például bors, babérlevél, gyömbér, paprika, ecet, fenyőmag, aprószőlő, szegfűszeg és egyéb csemegékből is, mint például fehér, sárga vagy fekete cukor, csokoládé, kávé. Az ún. gyalogvásárban, kirakodóvásárban is lehetett vásárolni kávét, mazsolát, fügét, citromot, narancsot, cukrot. A hetivásárokon megjelentek a különböző települések jellemző árucikkei, nagy hagyományú növényi kultúrák termékei. Nagykőrösről például káposztát, cseresznyét, uborkát és sertést, Kécskéről káposztát és halat, Örkényről káposztát, Vezsenyből halat, salátát és hagymát, Pilisről zöldséget, Alpárról, Csongrádról és Ugrói halat hoztak nagyobb mennyiségben. A piacon vásárolható élelmiszerekről ad ízelítőt Könyvesné Gere Katalin folyamodványa, amelyben arra panaszkodik, hogy férje csak a kenyér-szalonna erejéig gondoskodik család13 SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1984.121.
