Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
174 ja ellátásáról. „Maga ellenben a mit szeme és szája megkívánt a Piacon minémű a sült Lúd, hús, sajt, túró, sült hal, sertés, Petsenye, Kaláts, Fejér Tzipó, Dinnye s a többi, mind azokat megvette és külön úgy ette meg, egyéberánt is vagy marha húst vagy fertállyal Bárány húst vásárolt minden nap a maga számára és vagy maga vagy a Menye főzte meg."14 A 19. században még jelentős volt a halászat, vadászat, gyűjtögetés szerepe. Számottevő volt a halfogyasztás, részben az olcsóságának és a sokféle tartósítási lehetőségnek, részben a böjti napok betartásának köszönhetően. Hornyik János feljegyzései szerint 1852-53-ban még a Szolnoki köz külső része és a Picsó medre is úgy megtelt vízzel, hogy tapogatóval vagy közönséges házi rostával leborítva is tudtak halat fogni. Szokás volt az ősszel fogott csíkot konzerválni, azaz a hordós savanyúkáposzta közé rétegenként berakva, a káposztával együtt savanyítani. A teknősbéka ritka csemegeként, főként a földesuraknak adott ajándékok között szerepelt. Megemlíthető még a korabeli gazdag madárvilág, a madártojások összeszedése, a nyúl-, fogoly- és túzokvadászat, valamint a hozzáértést igénylő gombaszedés és gyógynövénygyűjtés. Az 1840-1870 közötti időszakra vonatkozóan érdekes táplálkozástörténeti adatokkal szolgálnak Szilády Károly feljegyzései, levélfogalmazványai. A köztiszteletben álló kecskeméti nyomdatulajdonos a korabeli mindennapi élet számos olyan mozzanatát megörökítette, amelyek az étkezéshez, a helyes táplálkozáshoz vagy az élelmiszerek beszerzéséhez kapcsolódnak. Fiaihoz vagy rokonaihoz írt leveleiben többször találkozhatunk például a mézeskalács, a perec és a sült tök15 említésével. 14 BKMÖL Közig. ír. 1827. 107. sz„ SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 1984.117. 15 BKMÖL Szilády Károly conceptjei. Levélfogalmazvány 1854. okt. 18.
