Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
167 az arra rendeltetett Látó Mesterek bévehetnek."2 A mesterek vétségeit, kihágásait több céh büntette azzal, hogy társainak egész vagy fél mester-asztalt kellett adnia - ezzel is szaporodtak a vendégeskedés alkalmai. A korabeli ipartársulatok mellett vallásos célú társaságok is létrejöttek, ilyen volt a Deákok czéhe, amely 1651-ben alakult a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Szervezete és működése hasonló volt az iparos céhekéhez, még abban is, hogy rendszeresen tartottak a tagok számára kötelező ünnepségeket, mulatságokat.3 A rendetlenkedők, kötekedők büntetése az volt, hogy újabb vendégséget kellett adniuk. A beteg céhtagok házához a céh elöljárója, a „Dékány" egy tál ételt és egy pint bort küldetett. Tisztújításkor - a karácsonyt követő János-napon - a régi dékán ételt és italt küldött az új dékán házához, amit ott készítettek el az ünnepségen résztvevők számára. Étel-ital a 17-18. századi forrásokban Az étel-ital és a vendégeskedés örömeit a város tisztségviselői sem vetették meg. A17-18. században általános gyakorlat volt, hogy a városok konyhát tartottak fenn, sütőasszonyokat, pékeket, szakácsokat alkalmaztak, évről-évre megújított szerződésekkel. A városi számadáskönyvekből kiderül, hogy a 17. század második felében a mészárosok, csapiárok, pálinkafőzők, a házi szolga (városházi cseléd) és a szolgáló (konyhai kisegítő) mellett rendszeresen alkalmaztak szakácsnőt is. Ez akkoriban azért volt indokolt, mert még hiányzott a városban a szervezett vendéglátás (étterem, vendéglő). A vendégek - feljebbvalók, katonák, küldöttségek, magyar vagy török tisztségviselők - ellátása, etetése-itatása nemcsak illendőség és kötelezett2 HORNYIK János 1861. 304-305. 3 HORNYIK János 1927.86., 88.
