Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
168 ség volt, hanem fontos diplomáciai tevékenység is, amikor a város iránti jó szándékot és kedvező döntéseket szerettek volna elérni. A városi konyháról természetesen nemcsak a vendégeket, hanem a helybeli tisztségviselőket, a városi tanács tagjait is ellátták. A konyhára való húst a székbíró rendelte, a város pincéjéből pedig a főbíró engedélyével hozatták a bort. Ez utóbbi felhasználásáról a borbíró által vezetett számadás tanúskodik. „Maguk a községi elöljárók igen gyakran borba fojtották hivataluk terheit, s a községi korcsmaszámadásoknál egyik rovat mindig a bírák által elfogyasztott bor meny- nyiségét tartalmazta." - olvashatjuk Hornyik János Kecskemét város története oklevéltárral című munkájában.4 Hozzáteszi: a korabeli vezetők sokat szenvedtek a köz érdekében, intézték a nagyhatárú város ügyeit, felelősek voltak a gazdálkodásért, s maguk is birtokosok lévén, áldozatnak lehetett tekinteni részükről a hivatalban töltött időt.5 A régi hagyományok szerint a kecskeméti bíróválasztás és az új bíró beiktatása Szent György-napkor történt, és ilyenkor is nagy vendégséget tartottak. A város által évenként felfogadott konvenciósok között található a „tyúkszedő deák" is, aki az adó- és dézsmaszedő mellett kisegítő munkát végző hivatalsegéd volt. E külön tisztség is jelzi a szárnyasok, főként a tyúk fontos szerepét a korabeli élelmezésben, és a város által osztogatott ajándékok sorában is. A török hódoltság hosszú évtizedei alatt a katonaság ellátására és a török elöljárók megajándékozására egyaránt sokat áldozott a város. A pénz és a drága ajándéktárgyak mellett egyik alkalommal például Budára vittek 110 cipót, egy zsák kenyeret, kalácsot „egy kemöncével", 3 sajtot, 3 zsák árpát; máskor 11 sajtot, 5 fazék 4 HORNYIK János 1861. 213. 5 HORNYIK János 1861. 213.
