Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
142 hasonló látványosságot temérdek sok gyermek szokott végig nézni, ez bizonyos, hogy e sorok írója, mint harmadik gymnasiumi osztályt tanuló szintén ott volt, ezt kétségbe sem lehet vonni. Hogy nekünk is legyen valamiféle gyönyörűségünk, perecek dobáltattak föl, melyekből azonban csak a suszterinasok kapkodtak föl néhányat. Miután a hordók tartalma kifogyott s az utolsó csepp is megivódott, a közönség lelkesülten üdvözölte a szabadságot, úgyszintén Szauter Gáspár birót. A jelenlevő ügyvédek, ügyvéd- jelöltek (akkor még kis számban) kancellisták és diákok megindultak tüntetni, a még valamely üzletről el nem repült kétfejű sasok ellen. Azonban ilyet többé nem találtak. Ellenkezőleg a városháza sarkának átellenében levő Kegler-féle bolt ajtaja fölött, (mely üzlet akkor a szép özvegy Keglernéé volt) a kétfejű sas táblájára találtak, mely egyszerűen a sas eltüntetésével nemzeti színűre vala festve. Itt a Rákóczy, majd a Hunyadi induló zenehangjai mellett oly roppant éljenzés hangzott föl, mely a ma már nyugvó lelkes özvegyet uj életre volna képes ébreszteni. Adná az Isten! Az akkori diákság e napon nemzeti kokárdákat viselt, köztük legelőbb Tóth Pál paksi, bársony kalpagján Kossuth Lajos a szabadság kivívójának arcképét. Hogy Pali barátunk e tekintetben számos utánzóra talált, mondanom sem kell." 5 A március 22-i ünneplés után áldozatokat követelt a haza szabadsága. Kossuth Lajos május 24-i felhívása után a Tanács az 1848. május 30-i ülésén a következő határozatot hozta: „A nemes megyénél tartatott választmányi nagy gyűlésben jelen volt képviselők elől adása szerént az ott történt határozati folytán a hon védelmére segedelem szedés a községnek köz hirrül tétetni, és a nép minden móddal a segedelem adásra buzditatni elrendeltetett. [...] Minek utánna a telkes lakosok a föld birtokukhoz aránylag minden 1/4 úrbéri telektől a hon védelmére egy (pengő) forintot ajánlottak volna, ehez képest aránylag a mester művesekre Tanács Gyűlé5 HANG Ferenc 1885.11-13.