Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

„Mednyánszky László báró, a festőművész, Magyarországnak abból a korszakából jött, amikor bárónak, grófnak unalmában még bolondnak kellett lenni, mert ilyen volt a divat.

Már Széchenyi István kezdte... Alapíthatott Akadémiát, építhetett Lánchidat, írhatta röpíveit: Magyarországon mégis csak a döblingi bolond volt a neve...”

(Krúdy Gyula)1

Aranyosmedgyesi (más változat szerint mednyei és medgyesi) Mednyánszky László báró 1852. április 23- án született a Trencsén vármegyei Beckó (Bolondóc, ma Beckov, Szlovákia) főterének 5-ös számú házában gróf Mednyánszky Eduárd és Szirmay Mária Anna (Marianna) gyermekeként. Keresztelésére Ladislaus Josephus Balthasar Eustachius Mednyánszky néven május 4-én a beckói római katolikus plébánián került sor

Beckó vára 1896 körül (Az ezeréves Magyarország és a milléniumi kiállítás c. kiadványból)

Castle from Beckó around 1896 (The Millennium of Hungary and the National Exhibition)

keresztszülei, gróf Erdődy Nepomuk János és felesége, gróf Raczinski Terézia jelenlétében. Jelentős múlttal rendelkező arisztokrata család sarja volt, amely állítólag a 13. században Lengyelországból került a Felvidékre, s nevét első magyar birtokáról, a Trencsén megyei Mednéről kapta. Az 1848-49-es szabadságharcnak Mednyánszky édesapja aktív szereplője volt mint pa- rancsőrtiszt Görgey Artúr mellett. Míg ő Világos után büntetlenül térhetett vissza Beckóra egy jóindulatú osztrák ezredesnek köszönhetően, addig az idősebb fivért, Lászlót Haynau felakasztatta Pozsonyban, míg a fiatalabbik, Géza (Cézár), a korábbi tábori főlelkész franciaországi száműzetésben lett öngyilkos. Mednyánszky gyermekkorának első időszakát szüleivel Beckón töltötte, ahol különösen francia származású nagymamájához, Richert de Vhir Eleonórához kötődött szorosan. A felvidéki Beckó romos várának - a monda szerint a család egyik hírhedt őse, Stibor vajda építtette fel a szikla tetejére kedvenc bolondja számára - történetei, titokzatossága, misztikuma a festő egész életére szóló lelki örökséggé vált. Az anyai nagyapa, Szirmay Boldizsár 1856-ban bekövetkezett halála után nyaranként, majd 1861-től pedig teljesen a Szepesség északi részébe, Nagyőrre (Nehre, Nähre, ma Strázky, Szlovákia) tette át székhelyét a Mednyánszky család. A nagyőri zárt udvaros, aedikulás pártázatos díszű késő reneszánsz Szirmay-kastély, annak angolparkja, illetve a vadregényes tátrai környezet még inkább meghatározóvá vált Mednyánszky számára, festészetének számos sajátossága, lényegi mozzanata innen eredeztethető. De másfajta öröksége is volt Nagyőrnek: „Anyánk atyja Szirmay Boldizsár, nagy tudós és különc