Gyergyádesz László, ifj.: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete (Kecskemét, 2007)

volt, őt a Kelet annyira vonzotta, annyira foglalkozott vele, hogy ő maga is egész lényében keleti ember lett. A társaságot kerülte, könyveinek, tanulmányainak élt, nagy historikus volt. Sok kisebb-nagyobb szokása, gondolatmenete, objektivitása, széles látköre, különös humora fivéremre, B"‘ Mednyánszky Lászlóra öröklődött át. így korlátlan, feszélyt nem tűrő szabadságszeretete, gyalogútjai; szeszélyes vándorlásai; a görög nyelv előszeretete. Minden jegyzetét görögül írta; László, ki e nyelvet nem bírta úgy, mint nagyatyja, az övéit legalább görög betűkkel írta.”1

Vázlatkönyvi rajz - Halász (kát. 31.) Sketch-book drawing - Fisherman (cat. 31)

A koraszülött, gyakran betegeskedő (meningitis) fiút szülei egy Moskovics nevezetű orvos tanácsára igyekeztek elzárni a külvilágtól, megóvni a gyors mozgástól, így a jelentős késéssel, 15 évesen megkezdett tanulmányait is magánúton végezte a közeli Késmárk evangélikus líceumának tanárai és diákjai segítségével. „Itt Nagyőrön aztán hosszú évekig igazi mesevilágban élt. (...) ...szüléink neki egy csónakot csináltattak a Poprád- ra, mely a nagyőri kert alatt folyik. Egész napokat töltöttünk a vízen, valahol a part melletti fák alatt, lestük a szitakötők játékát a magas füvek felett. A világtól, emberektől teljesen elszigetelve töltöttük a legboldogabb gyermekéveket, László csillogó fantáziája mesevilágot teremtett körénk, ebben éltünk, ez számunkra valóság volt. ”'

Korán kibontakozó művészi affinitását azonban szerencsére hagyták szabadon kifejlődni. Két életrajzi mozzanat is erősíthette az ifjú Mednyánszkyban a festői pálya iránti vonzalmat. 1864-1865 táján például Thomas Ender (1793-1875), az idős bécsi tájképfestő vendégeskedett a nagyőri kastélyban, aki akkortájt gróf Waldstein János megbízásából a Felvidéket járta és örökítette meg akvarelleken. Az osztrák mester felismerte Mednyánszky tehetségét és rajzolni tanította, sőt hazatérte után antik szobrok gipszmásolatait küldte ugyanebből a célból, majd a róluk készült rajzokat édesanyja visszaküldte Bécsbe korrektúrázásra. Mindamellett Ender a leginkább tájképeivel hatott festőnkre, további ösztönzést adva a gazdag magas-tátrai és tátraaljai táj tanulmányozására, a természet közvetlen megfigyelésére.4 Mednyánszky másik ösztönzője Bozsena, a lengyel nevelőnő volt, aki 1867-ben düsseldorfi festőnövendé- keskedés után érkezett Nagyőrre, és az ottani élményeiről, illetve különösen Jan Matejkóról (1838-1893), a híres honfitársról, a későbbi neves történelmi festőről mesélt sokat.

1870-ben édesanyja egészségi állapota miatt a Mednyánszky család Svájcba ment, ahol egy év előkészítő után László mérnöknek tanult a zürichi politechnikumban. Szerencsére újabb egy évvel később, a keresztszülők horvátországi birtokán, Banski Dvorban vendégeskedve atyja beleegyezik, hogy 1872. november 1-jén