Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
kapcsolatba hozható típusok viszont a mintavétel populációjában 35%-ban mutathatók ki.17 Valószínűleg ezzel magyarázható az a sajátos települési szerkezet is, amelyet kertes településnek, megosztottnak, vagy kétbeltelkesnek is neveznek. Ennek lényege, hogy különválasztják a lakóhelyet és a munkahelyet. A családok a faluban laknak, jószágaikat, szerszámaikat pedig a falutól néhány kilométerre fekvő szállásokon tartják.18 A bátyai folklór ugyan kettősgyökerű, van tisztán délszláv eredetű része, de rengeteg olyan ősi magyar elemet is őriz, amelyeket a környező színmagyar települések népe már rég elfelejtett. A hagyománynak ezt a felét bizonyára a beolvadt magyarság hagyatékának lehet inkább tekinteni, mintsem átvételnek. Elegendő itt most a magyar folklór legősibb hősmeséinek, táltos-mondáinak, gyönyörű dunántúli pentaton dallamainak (néha rác szöveggel), bálványainkat idéző ember alakú kapufélfáinak helyi változataira utalnom.19 A bátyai nép összetartozás tudatát, munka- és földszeretetét, kereskedői hajlamát, vállalkozó kedvét és mély vallásosságát csak színezi néhány család büszke, rátartisága, sokszor önpusztító, tékozló mulatozó kedve, pompa kedvelése, pereskedési hajlama. Az is igaz, hogy békében szeretett verekedni, háborúban meg jó katona volt. Az első világháborúban minden ötödik behívott hősi halált halt. Kiváló harcértékük miatt sorozták őket előszeretettel az elit alakulatnak számító huszárok, majd a folyamőrök közé. Hogy ezen tulajdonságok mögött milyen mértékű az egyéni hajlam, s mennyi a táj magyar népének vagy régi nemesi földesurainak hatása, nehezen dönthető el. A dzsentri életmód negatív példáival számtalan kurta nemes kisurasága bőven szolgált. A História domus szerint az említett tulajdonságok miatt szegényedett el a község néhány nemes földesura még a 19. század elején.20 Az összetartozás tudata a rokonsági kapcsolatoknak igen nagy mélységű számontartásában nyilatkozik meg. Ennek alapján illik a rokonságot meghívni a lakodalomba. A testvérek, nagynénik és nagybácsik, unokatestvérek, nagyszülők, keresztszülők, komák, nászok, sógorok állandóan készek arra, hogy építkezéskor vagy paprikaületéskor kölcsönösen segítsenek egymásnak. Ok azok, akik elsősorban pamodát visznek a gyermekágyas anyának, elmennek az idős rokon temetésére. Az apátián, anyátlan árváról nemcsak az elöljáróság gyámügyi előadója gondoskodott, hanem a távoli rokonok is, mint erről egy önéletrajz színesen beszámol. A szomszédról meg az a vélemény, hogy előbb látjuk, mint a napot. A faluközösségnek ez a családias meghittsége az ellentétjébe fordult, mihelyt bizonyos családok politikailag is támogatott hatalom birtokába jutottak. A téesz vezetőség tagjai ugyanis igyekeztek közeli és távoli rokonaikat minél közelebb húzni a húsos fazékhoz.. Ezt az állapotot fejezte ki akkoriban - a talán szamizdatban is terjedő - úgynevezett téesz miatyánk, amelyben, hajói emlékszem, a rokonság tagjait emlegették az irodákban meg a brigádvezetők között. Az egykor módos gazda, Harangozó László életrajzában elmondta, hogy emiatt volt kénytelen kilépni a téeszből. A magántulajdon szentségébe vetett hit megingását jelzi a téesz nevére kitalált korabeli szólásmondás, miszerint: Piros Arany aranybánya, aki nem lop, majd meg17 HENKEY Gyula: Kalocsa környéke népességének etnikai embertani vizsgálata. Cumania VI. Kecskemét 1979. 18 FEHÉR Zoltán: A bátyai szállások. Cumania II. Kecskemét 1974. 19 FEHÉR Zoltán: Bátya néphite. Folklór Archívum 3. Bp. 1974. Az ördögnek adott lányok. Bátyai népmesék és mondák. Bp. 1984. Bátya népzenéje. Kecskemét 1993. A bátyai antropomorf kapufélfák és szemantikai kapcsolataik. Cumania 15. Kecskemét 1998. 20 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. 61-64. p. Bátya 1996. 226
