Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
Vallásilag egységes a falu, hisz a 20. században néhány tucat máshonnan érkezett reformátuson, evangélikuson, és négy-öt zsidó családon kívül mindenki katolikus volt." 1960-ban már legmagasabb az egy (15 évesnél fiatalabb) gyermekkel élő családok száma.5 6 Tipikusnak a két gyermeket szült házas nőket tekinthetjük.7 (3-4. tábla) A falu anyagi helyzetét jól jellemzi a házak építési módja. A statisztika egy lassan változó tipikus parasztfalut mutat, ahol a vályogfalú, nádtetős alföldi típusú házak határozzák meg a faluképet Csak lassan növekszik a tégla házak és a cseréptetős épületek száma, s még mindig erősen tartja magát a sok sövényház.8 (5-6. tábla) Bátya társadalma a huszadik század elején első megközelítésre homogénnak látszik, ahol az egy főre jutó földmennyiség 0,7 katasztrális hold. Ez nyilván abból következett, hogy már a feudalizmus idején is tisztán zsellér község volt.9 Mivel 1935-ben a statisztika szerint 1142 önálló gazdaság működött,10 11 (7. tábla) feltételezhető, hogy a 877 háznak egy jelentős részében (negyedében?) együtt élt a tulajdonossal (öreg gazdával) az önálló gazdává vált fiú vagy vő Az 1142 önálló gazdaság közül azonban 330 egy katasztrális holdnál kisebb. Ennek tudomásulvételével mondhatjuk, hogy szinte minden család rendelkezett legalább egy talpalatnyi földdel, ami nem biztosította a család megélhetését... Egy talapalatnyi föld megszerzése azonban életcélja volt sok szegény embernek. Ettől a felfogástól jutott el a falu népe az ezredfordulóra addig, hogy ma már nincs a földnek becsülete. Legfeljebb az utóparasztoknak nevezhető mezőgazdasági vállalkozók vásárolják fel potom pénzért (80 Ft négyszögölenként) a megöregedett családoktól/személyektől az azok számára nyűgnek érzett ősi örökséget. A két világháború között az említett néhány száz négyszögöles gazdaságok tennészetesen nem rendelkeztek igaerővel sem. Hiszen ugyanekkor csak 404 parasztkocsit írnak össze Bátyán a hozzájuk tartozó igavonó állattal együtt, ami körülbelül ugyanennyi gazdaságot jelentett. . Iga nélkül pedig nagyon nehezen működött a gazdaságoknak majdnem a fele. Ezért más módon igyekeztek biztosítani jövedelmüket. Emiatt vállaltak, napszámos munkát (különösen a paprika termelés és feldolgozás miatt volt szükség sok napszámosra), nyaranként elmentek summásnak, elálltak béresnek, malmi munkásnak. Legfőképpen pedig - szinte minden gazdaság - részesművelést vállaltak. 1935-ben Bátyán összesen 835 haszonbérletben működő gazdaság létezett, ezek művelőinek javarésze az egy holdnál kisebb birtokkal rendelkezők és az 1-5 holdas birtokosokból kerülhetett ki. (8. tábla) Nagyobb birtok haszonbérleti művelését azonban csak tehetősebb gazdák vállalhatták. Ezek a bérletek főként a kalocsai pusztákon voltak találhatók, nem egyszer egyházi birtokok. Az önéletrajzokban szemléletes képét kapjuk annak, hogy milyen életmódot biztosított e kétféle kategória. A paprikatermelésben szokásos volt a feles, a harmados és az ötödös művelés különböző feltételekkel.11 A két világháború közti időben a fűszerpaprika konjunktúra bizonyos fokú jólétet teremtett Bátyán. A sok kézi munkát igénylő paprika-feldolgozás felszívta a törpebirtokosok (agrárproletárok) tömegét, s szorgalmas munkájukkal, belterjes gazdálkodásukkal, 5 Lásd a 2. sz. jegyzet. 6 Az 1960. évi népszámlálás Bács-Kiskun megyei családi adatai. Bp. 1962. 7 Uo. 8 Fehér Zoltán: Bátya életrajza . 127. p. Bátya 1996. 9 Uo. 59-64., 73-83. Az 1770-es úrbéri tabellában ugyan 121 jobbágy és 85 zsellér neve olvasható, a 19. sz. második felében lezajló úrbéri perben viszont az alperes község azt mondja, hogy a múltban a falu népét tisztán zsellérileg kezelték, mivel a jobbágyok egyike sem rendelkezett 1/8-nál nagyobb telekkel, ami a korabeli országos gyakorlat szerint a zselléri státust jelentette. 10 Magyarország mezőgazdaágának fóbb üzemi adatai 1935. évben. Bp. 1938. 11 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. 187. p. Bátya 1996. 224
