Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században

FEHER ZOLTÁN

BÁTYA TÁRSADALMA A HUSZADIK SZÁZADBAN A PARASZTI ÉLETRAJZOK TÜKRÉBEN

Számítógépem memória egységében kötetté állt össze és megjelenésre vár az a mintegy kétszáz oldalas szöveggyűjtemény, amelynek alapján megrajzolható Bátya társadalmának képe a huszadik században.

Az emlitett szöveggyűjtemény ötven év munkája eredményeként jött létre. Műfaji megoszlása az igaz történettől az élménymondán, történeti mondán, tréfás mesén, anekdotán, apokrif imádságon át az életrajzig, önéletrajzig terjed. Van közöttük általam magnetofonnal gyűjtött adat, de van olyan is, amelyet bátyai parasztemberek maguk írtak le, sőt olyan is akad, amit egy Bátyáról elszármazott asszony maga mondott saját készülékébe. A falu társadalomnéprajzi képe azonban csak azáltal válhat hitelessé, ha az említetett adatokat, különösen pedig a paraszti emlékezéseket nemcsak egymással ütköztetem. hanem kiegészítem történeti, statisztikai és másféle néprajzi adatokkal. így válik láthatóvá a falut sajátos közösségé tevő íratlan értékrend és szabályrendszer, a kétnyelvűségből eredő kettősgyökerű kultúra, a tételes (katolikus) vallás, a mindennapi élet, valamint a hiedelemvilág kapcsolata, a befelé és kifelé is megnyilvánuló mi-tudat működése, a megtartó és a megújító erők harca, a paraszti és nem paraszti értékrend és viselkedés, a paraszt és nem paraszt kapcsolata, valamint a szegény és gazdag ellentéte. Mindennek kifejtése, szövegillusztrációval való alátámasztása igen terjedelmes volna és meghaladná az itt megadott kereteket. Ezért csak a téma néhány vonását vázolom föl különös tekintettel a szocializmus parasztságra gyakorolt hatására.

Az 1900-as évi népszámlálás szerint Bátya lakossága 3552 fő. Ebből férfi 1739, nő 1813.'

A Mellékletben közölt 1. táblázat egy biológiailag erős népesség képét tárja elénk, amelynek nagyobb része fiatal. Az egyházi anyakönyvek a huszadik század első évtizedében folyamatos lélekszám növekedést mutatnak, a világháború kitörésének idejére a lakosság lélekszáma meghaladja a 3800 főt. Ennek az az oka, hogy a születések száma mintegy háromszorosa évi átlagban a halálozásoknak.1 2

Az első világháborúban hősi halált halt 167 javakorabeli férfi, s ennek követeztében 1919-re 3625 re apad a lélekszám. A háborús férfi veszteség az országos átlagnak majd háromszorosa (8,6%).

Ekkor megtorpan a szaporodás, elkezdődik a csökkenés. 1930-ban már csak 3536, 1941-ben a második világháború kitörésekor 3472, s 1960-ban, a téesz megalakulásakor 3320 lakosa van Bátyának3 (2. tábla). A társadalmi kényszer szülte nagyfokú mobilitás következtében rengetegen költöztek el elsősorban a közeli Kalocsára, de távolabbi városokba is. Ugyanakkor ugrásszerűen nőtt a máshonnan idekerült házastársak száma is.4

1 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Bp. 1902.

2 FEHÉR Zoltán: Bátya életrajza. 107-108. p. Bátya, 1996.

3 FEHÉR Zoltán: Bátyai krónika. (Kézirat, 1964.)

4 PERITY István: Egy családkutatás eredményei. Szakdolgozat. Kézirat. Juhász Gy. Tanárképző Főiskola, Szeged. 1991. 1975-1990 között 923 fő költözött el Bátyáról, 61,8%-uk Kalocsára. (63. p.) Az exogám házasságok aránya 1945-50 között 17,5%, 1981-90 között 60,8%. (67. p.)

223