Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kustár Rozália: A népi gyógyítás hagyományai a német nemzetiségű Hartán és a szlovák Dunaegyházán
volt, odakötötték. Dunaegyházán a bodza levét, és az akácot használták fertőtlenítésre. Vágott sebre (rana) rögtön törött paprikát szórnak, az a vérzést elállítja, nem fertőződik, gyűlik. Erős paprika sebre szórásáról Hartán egy adatunk van - ott hirtelen -, szükségmegoldásként említették,18 egy adatközlő pedig úgy tartja, az erős paprika őrlés előtti tisztitásától tűntek el kezéről a szemölcsök. Gyűlött sebre (Schlír, Kschweren; vred, chrasta) Hartán és Dunaegyházán is tettek nyers paradicsomot, megszúrták a sebet, hogy ott fakadjon ki.19 Hartán körömház-gyulladás ellen befőzött paradicsomlevet is használtak, a sűrűje megmaradt, a víz lecsurgott. Dunaegyházán „ Ten vraj akú špatnú ranu má ” - mondták genyes, folyós seb láttán. Erre a rosončík (magyarul a növény neve nem használatos, a növény botanikai azonosítás alapján a libatopfélék családjába tartozik) leveleit rakták borogatásként vagy megszárítva disznózsírba keverve használták. Előfordult, hogy a bodza levét tették rá, akkor kifakadt, vagy a štíbric-bői (amit adatközlőink kis, rózsaszín virágú bokorként írtak le) főzött teával borogatták a gyűlt sebet. Volt, aki a kelésre kétfelé tört nagy babot kötött, ezt használták kutyaharapás esetén is. Ismert volt még néhány kombinált szer is. Az egyikben megreszelt házi szappant rozsliszttel, mézzel, beleaprított vöröshagymával kevertek össze, a másikban paradicsomot pihetollal (páper), disznózsírral, tejföllel, vagy csak a pihetollat és a tejfölt keverték össze. Az így elkészült anyagot kenték aztán a sebre, és kötötték dunsztba. Gennyes sebre ecettel oltott tejet (sklaganvô mlieko) is használtak, erről a savót lecsurgatva tették a sebre. Hartán sebre avas szalonnát is tettek, míg Dunaegyházán ezt csak köhögésre, tüdőbaj ellen ették. Hartán tüdőbajra szintén ismerték az avas szalonnát.20 Hartán gennyes kelésre gyakran használtak lenmagot (Lóiméi, Loisam), melyet mozsárban kellett megtörni, és vízben vagy tejben sűrű péppé főztek (Laisamen überkocht). Ruhára kenték, azzal a kelést forrón borogatták. Előfordult, hogy a fokhagyma szárát dinsztelték meg egy kis vízben, ecetet fecskendeztek rá, és két jól kimosott házivászon közé tették, azzal borogatták a gyűlt sebet. Néhány adatközlő emlékezett arra, hogy a mély sebre kettéhasított békát tettek, vagy a sebet citromfűből (Citronepletje) vagy farkasalmából (Ostlcaig) készült főzettel mosták le. Úgy tartották mindkét településen, hogy a kelés elkapható: „Bizony mondták, hogy útról zsebkendőt, pénzt nem szabad felvenni. Pénzdarabbal nyomták ki a kelést, aztán eldobták - valami olyat mondtak, hogy tőle elmenjen, másra ragadjon. ” (Harta.) „Nichts unnumme was auf dem Weg klaiet. De stikt on. ” Más hartai adatközlőnk szerint a kelés belső rontás lehet, és éppen ott jön ki, nem kapható el így. A dunaegyháziak szerint a kelések kezeléséhez használt rongyokat a keresztútra tették le (položili na krížnu cestu). Lázra mindkét településen borogatásnak nem túl hideg, állott vizet használtak. Dunaegyházán, ha egy apró gyerek lázas tüdőbeteg volt, „ szaladgáltak a faluban kancatejért - Ak sa ti ožrebila kobola, troška mlieka by si mi nenadojiv? ” Hartán, ha este krákogott a gyerek és a torka fájt, a csizmából a kapcarongyot a kályhán, kemence tetején megmelegítették — „ez használt, másnap semmi baj nem volt”. Az eltérő gazdasági háttérrel magyarázható, hogy a hartai gyógymódokban többször használatos a birkafaggyú, míg Dunaegyházán, ahol kevesebb birkát tartottak, inkább disznózsírt alkalmaztak. Például a repedező kézre Hartán birkafaggyút, míg Dunaegyházán disznózsírt használtak. Köhögésre Hartán a birkafaggyút megmelegítették, 18 „Na, ez nem egy átlagos, ő segített így magán.” - mondta egyik adatközlőnk édesanyjáról. 19 Más hartai adatközlő szerint a paradicsom nem nagyon jó a gennyes sebre - lyukat csinál, a húst is kiszívja. 20 Egyik adatközlőnk nagymamájának egy pesti zsidó orvos tüdőbajára azt javasolta, hogy hagymát bodzalekvárba karikázzon, azt avas szalonnával egye. 146
