Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kustár Rozália: A népi gyógyítás hagyományai a német nemzetiségű Hartán és a szlovák Dunaegyházán
dúlt, hogy azt mondták valakire, hogy „itt áll az, akitől megijedt”. Ijedség ellen megesett, hogy szenes vízzel mosták ki a beteg szemét - háromszor, három este egymás után. Némelyek szerint használt, ha kőrisbogár fejét porrá törve lekvárba keverték, és kisgyereknek ijedség ellen így adták. RACIOLNÁLIS GYÓGYÍTÁS Mészáros Ágnes (1997) korábban már rámutatott arra, hogy a köldökhúzás szokása a magyarországi németséghez köthető, máshol hazánkban nem találjuk nyomát. Ismeretlen volt Dunaegyházán is, míg Hartán nagy hagyománya volt, nemcsak gyógyítók, hanem családtagok is csinálták, és több családban ma is ismerik, alkalmazzák ezt az eljárást „Navlauskstéikt - (kinyúlt köldök)” esetén, mely „attóljött leginkább, hogy rosszul emeltek". Nagyon fájt a hasuk, a hasmenés, hányás volt a leggyakoribb tünet. Ilyenkor korábban bögrét is ültettek a köldökre, az behúzta a köldököt a bögrébe. Általánosabb volt a továbbélő forma, mikor hasra kellett feküdni, benyomták a beteg köldökét, és kétoldalt a bőrt hátrahúzták, aztán hátul deréktájon a gerince mellett fölhúzták (Navlcí), roppant (mások szóhasználatával reccsent) egyet és jobb lett. Ezután oldalra kellett feküdni, fölhúzva a lábakat.14 „Mikor felkelt, kutya baja sem volt. ” A köldökhúzás szokását Csávolyról (Mészáros 1997, 27-28), Szentgálról (Vajkai 1987, 156), Mezőberényből15 és Babarcról16 ismerjük még. Hartán derékfájásra, ha valaki meghúzta magát (Hártjekstrékt, Hexesúz), „a vér megállt benne valahol” fehér enyvet tettek ( Wejszpich, Wajeszpech), ami úgy nézett ki, mint a kisütött birkafaggyú. Ezt ruhára téve a fájós derékra borították. Ez úgy odaragadt, hogy 3-4 napig rajta volt, aztán magától levált.17 Volt, amikor a helyi kenőasszony, Schneider Zsuzsi néni, volt, amikor valamelyik családtag végezte a kezelést. Dunaegyházán dagadásra, izületi bántalmakra karikákra vágott krumpliból készítettek pakolást, vagy reszelt tormát dupla rongy közé tettek, vagy nagy lapulevelet (lapurdina, lopuch) apróra bevagdostak (posekali), hogy levedzen, és ezzel kötötték be (hamvašou previazali) a fájós részt. Hartán a lapulevelet csípésekre is használták. Mindkét településen ismert a sebekre, genny kiszívására használt útifű (svábul Haulepletje), melyet Hartán belső gyulladásra, dunsztba kötve is használtak. Hasonlóan ismert a tengeri hagyma (Meerciv; morská cibuľa), melynek összetört, összedarabolt levelét tették a sebre, amire előbb esetenként egy kevés pálinkát öntöttek. Hartán gyakran pálinkába áztatott hagymáját használták. Vágott sebre Hartán néhány idős asszony ma is liliomolajat tesz (Jiljeil). A fehér liliom szirmaira pálinkát öntenek - a sárga porzó nem kerülhet bele -, három hétig áll a napon, míg elkészül. Karcolásra, kakascsípésre stb. is ezt használták, letisztították a lével, majd a liliom szirmát rátették, odaragadt, megvárták, míg levált, ha mélyebb seb az asszony - másnap, harmadnap este is. Tányérba egy-egy megcsomózott cirkot keresztbe tettek vizet rá, alumíniumot öntöttek bele, így jött ki, 3x ugyanaz jött ki." 14 „Időseknek már nem lehet a bőrt fölhúzni - kötött, de a köldök benyomása is használ.” Ezt teszi egyik adatközlőnk is, aki mostanság a köldökét magának benyomja, majd oldalán fekve lábait felhúzva pihen. Más fiait tanította meg, akik szükség esetén most is csinálják egymásnak. 15 Mezőberénybe rajzott ki a hartaiak egy csoportja még a 18. század során, szokásaikban több hasonlóság mutatkozik. Köszönöm Bereznai Zsuzsa szíves közlését, aki Brücher Mihályné Rai Zsuzsanna ( 1881—?) mezőberényi lakostól halott a köldökhúzás szokásáról, ott az eljárást cupázásnak nevezik. 16 Gottschall Jánosné Kaszt Katalin hivatkozása ottani ismerősök elbeszélésére. 17 A fehér enyv adatközlőink szerint ipari melléktermék volt, cipészek, vargák használták faggyúval keverve, mikor fonalat húztak be. Boltban lehetett kapni ezt az átlátszó kristályos anyagot, amit aztán megfőztek. 145
