Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Beszédes Valéria: Mitikus lényak a bunyevác néphagyományban, különös tekintettel a táltosokra
Mačkovič Katica (1934) a táltosokról ugyan nem hallott, azt viszont tudta, hogy nagy baj, ha valaki foggal születik. Az édesanyjától hallotta, hogy egy kislány foggal született, s a bábasszony nem távolította el a fogát. Amikor jött a vihar, akkor mindig panaszkodott, hogy rosszul érzi magát, bántja valaki. Mindig fogta az anyja szoknyáját. Amikor hétéves volt, akkor egy vihar alkalmával fölkapták a fellegek, soha többé nem tért vissza, elveszett. Ennyit sikerült összegyűjteni a bunyevác táltos hitről. Meggyőződésünk, hogy érdemes lenne folytatni a kutatásokat Tavankúton, Györgyénben, Békován, azokon a tanyás településeken, ahol a többségben bunyevácok élnek. Az ötvenes években gyűjtött adatokból és az általunk gyűjtöttekből a következőket állapíthatjuk meg. A bunyevác táltos a magyar garabonciás alakjához hasonlít. A garabonciást nem ismerték adatközlőink. A Kopulovié-féle kézirat sem tesz róla említést. A Pejič—Bačlijaféle szótárban sem találtunk ilyen szócikket. A bunyevác táltos jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: teljes fogsorral illetve burokban születik. Ha nem veszi ki a bábasszony a csecsemő fogát, hétéves korában eltűnik otthonról. Korábban arról is tudtak, hogy visszatért. Napjainkban adatközlőink szerint végérvényesen eltűnik otthonról. Rongyos ruhában jár, egy nagy könyve van, amely, ha avatatlan kezek bántják, vihart okozhat. Csak tejet, kenyeret, tojást eszik. Ha lebecsülik tudományát, megbünteti környezetét. Sárkányon lovagol, s amerre jár, a jég elveri a határt. Ezek a tulajdonságok a magyar néphit katalógusában a garabonciás kapcsán olvashatók, valamennyi ismert a magyar néphagyományban. A bunyevácok negatív hatású démonnak tekintik napjainkban, félnek tőle az emberek. Sok esetben alakja összemosódik a boszorkánnyal, férfi boszorkány. A váltott gyereket is, akár a zentai és a becskereki magyarok, táltosnak tekintik.' Érdekes tulajdonsága, hogy úgy meg tudja fordítani a fejét, mint a tyúk. Külön figyelmet érdemel, hogy különbséget tettek a női és férfi táltos között. Csak az asszonyokból lett táltosokról állították, hogy rontani, gyógyítani is tudnak, a férfiak kizárólag a fellegeket kormányozták. Nem ismerik viszont a vajdasági magyarok körében is közkedvelt viaskodó táltosok alakját. Arról sem tudtak, hogy harangszóval, melyet a vajdasági magyarok kiskutyának is neveznek, elkergethető. Számunkra ez azért volt érdekes, mert mint már korábban szóltunk róla, a szabadkai és zombori határban a bunyevác tanyákon jégelhárító rendszer alakult ki a harangokból. A XIX. századi szabadkai napilap a felsőtavankúti harangról is tudósított. A beszámoló szerint laciharangnak nevezték. Talán nem érdektelen, ha továbbgondoljuk, a lacikonyha, nyári konyhával való esetleges összefüggését, a laci jelzős szerkezet meggyőződésünk szerint a különállóságát, ideiglenességét volt hivatott kifejezni. Hogy korábban esetleg a bunyevácok is tudtak arról, hogy a garabonciást el lehetett kergetni a harangszóval az, további kutatásokat igényel. Meggyőződésünk, hogy korábban ismerhettek ilyen történeteket is, mert mi másért állították fel a jégelhárító harangokat a zombori illetve a szabadkai tanyákon. Šaponján Milenko Beljanski9 jegyezte fel, hogy a harang elveszítette erejét, mert a harangozó véletlenül akkor is meghúzta, amikor halottat kísértek utolsó útjára. A vajdasági szerbek is tudnak arról, hogy a harang elűzi a garabonciást, illetve a táltost. Jung Károly a bevezetőben idézett tanulmányában, arról szól, hogy bánsági a magyar néphagyományban ismert a táltos alakja. Különösen kedveltek azok a történetek, amelyekben a különböző települések táltosai a Tiszánál bika képében megvívnak egy9 BELJANSKI. 1973. 100
