Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Beszédes Valéria: Mitikus lényak a bunyevác néphagyományban, különös tekintettel a táltosokra

mással. Amelyik bika elveszíti a viadalt, annak a tartományát elveri ajég vagy sújtja a szárasság. A temesközi táltosok egészen a török birodalomig vándoroltak.

Bácskában, Jung Károly és Ferenczi Imre10 szerint alig van értékelhető adat a táltos alakjáról, ha ismerik a táltost, akkor leginkább viaskodásáról szólnak a hiedelemmondák. A bácskai magyar néphagyományban a garabonciásnak is születni kell, nem megtanulható képesség. Hasonlóan a bunyevác adatokhoz, kizárólagos feladata a felhők kormányzása. Az adatközlők fontosnak tartották részletezni a garabonciás küllemét: alacsony termetű, szakálla van, kormos, az égés nyomai látszanak rajta.11 A vajdasági szerbek és bunyevácok a tatošok rongyosságát hangsúlyozták, Kopilovió leírása szerint, az ördöghöz hasonlóan vasvillával közlekedtek.

A magyar nyelvterületen inkább a keleti területeken ismert a táltos alakja, nyugaton, a Dunántúlon túlnyomórészt garabonciás hiedelmekkel számol a kutatás. A bácskai szerbek és bunyevácok közbülső helyen élnek, a tatošok viselt dolgairól szóló történetek inkább a garabonciásokról szóló hiedelmek rokona, fel tehetjük tehát a kérdést, hogy a Bácskában miért nevezik a horvátok, illetve szerbek a fellegek kormányzóját tatošnak, s miért nem garabonciásnak. Tegyük hozzá, nem lenne érdektelen a temesközi, illetve bánsági szerb őslakosság körében utánanézni, létezik-e olyan lény, ami fellegeket kormányozza.

10 FERENCZY 1974.262-274. "JUNG 1985.69, 92.

101