Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Beszédes Valéria: Mitikus lényak a bunyevác néphagyományban, különös tekintettel a táltosokra
Kopunovič szerint a tatošok a felhők urai, ha megsértik őket, akkor, s bosszúból elverik a határt jéggel. Ha viszont kenyeret, tejet vagy tojást ajándékoznak nekik, akkor a kis közösség megszabadul bosszújuktól. Szerinte a táltossá válás szorosan összefügg a váltott gyermek alakjával, ezért nem volt szabad a kereszteden gyereket magára hagyni, mert boszorkányok kicserélték, vízfejű, néma gyereket hagynak az egészséges gyermek helyett hátra. A gyermek visszaváltására a bunyevácok is ugyan azt a módszert használták, mint a magyarok, nagykanalat adnak kiscsészéhez, s ha a néma gyermek megszólalt, akkor visszaadták a rosszak. A következő szöveget mondja a visszaváltott gyermek: Miért adtatok nagykanalat kis láboshoz. A váltott gyerek 7, vagy 14, esetleg 21 éves korában halt meg. Hétéves koráig gondozta az édesanyja, amikor betölti a hetedik évet, akkor elviszik a boszorkányok, és táltossá válik. Táltosnak tartják azokat a gyerekeket, akik burokban vagy foggal születnek. A bábasszonyok külön figyeltek erre, kivették a foggal született gyermek fogát, ha nem ezt tették meg, akkor hétéves korában elvitték néhány napra, hogy merre jártak azt nem árulták el. A bunyevác táltos különleges tulajdonsága, hogy a fejét úgy hátra tudják fordítani, mint a tyúkok. Kétágú varsával járt, a ruhája rongyos, piszkos volt. Ha tejet vagy tojást kapnak enni, akkor jókedvű voltak, ha nem kapott enni, vihart okozott. A bunyevác néphagyomány szerint a repülő kígyókon, illetve sárkányokon közlekedtek. A bunyevác néphit szerint a foggal született lányokból boszorkány lesz, rontani és gyógyítani is tudtak. Ezeket a lányokat tatoskának nevezték. Különösen a nyári mezőgazdasági munkák idején voltak veszélyesek, mert szétfújják a gabonakereszteket. A tátoslányok beavatásuk előtt nyugtalanok voltak, szaladgáltak az udvaron és kiabáltak, ha vihar közeledett. Ennyit jegyzett fel az ötvenes években a Szent György-templom plébánosa.8 Az ezredfordulón Csikérián kezdtünk gyűjteni. A népi műemlékeket vettük számba: a tanyákat, a csikériaiak híres jégelhárító harangját. A tatošokról először Géza Mačkovictól (1917) hallottam, akinek az udvarán áll a jégelhárító harang. Ő már anekdotát mesélt Szent Illés prófétáról és egy táltosról. A történet szerint a próféta együtt utazott egy táltossal a fellegekben, berúgtak, részegségükben nem ott engedték el a viharfelhőket, ahol megbeszélték, s így egy másik határt vert el ajég, azokat a gazdákat büntették meg, akik korábban jól tartották őket. Az idén tovább folytattuk a kutatásokat. Kiderült, hogy a táltosok viselt dolgairól napjainkban is tudnak a csikériaiak. Veco Stipic (1928) szerint a táltos férfi boszorkány, sárkányokon repül, s ha megharagítják, akkor jégesőt okoz. Tumbas Lajčo szerint alsó és felső fogsorral születik, a viharfelhőket kormányozza. Az öregapjától hallotta, hogy az egyik szomszédja éppen a dinnyét kapálta, amikor arra jött egy táltos. Az megkérdezte tőle, hogy mikor lesz készen a munkával. Erre a férfi azt felelte, muszáj, hogy kész legyen a kapálás. Erre a táltos fölmérgesedett, és alig hogy elment, nagy vihar kerekedett. Jóllehet hogy csak egy kis darabon kellett volna kapálni, nem tudta befejezni a munkát. Az adatközlő azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a rossz idő csak a dinnyés gazda földjét érintette. Szerinte a táltosoknak sárkánylovuk volt. Az egyik táltos mindig ugyanahhoz a gazdához járt tejért, annak volt egy könyve. Egy alkalommal, amikor megérkezett a gazdához, hirtelen elaludt. A gazda nem bírta ki, megnézte a könyvet, akkor nagy vihar keletkezett. A táltos felébredt, összeszidta a gazdát, hogy miért bántotta a könyvét. Amikor kiment, a felhők is elmentek. A táltos zavarta el a fellegeket. 8 KOPULOVIČ 1955. 201-202. 99
