Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

udvarán. Mivel a sólyomköi halottat nem vitték be a templomba, következésképp, a pap misét is mondott a gyászháznéX, kivittek a házhoz egy fekete abroszt a miséző asztalra. Sólyomkőn a halottas jelvényeket és kellékeket évtizedeken át a fa haranglábban tartották, de a lopásveszély miatt a XX. század végén az ajtóleplet, a miséző abroszt és a négy gyertyatartót az olvasótársulat koszorúfeje őrizte. A sólyomkői olvasótársulatnak a XX. század végén volt egy különleges ládája üveg előlappal, Mária-képpel, koszorúval. A koszorúfej házában őrizték. Buzgóságból készíttették. Más olvasótársultatok Varság területén ilyen ládával nem rendelkeztek. Ha Sólyomkőn meghalt egy olvasótársulati tag a XX. század utolsó évtizedében, akkor ezt a ládát a halott hozzátartozói elvitték a gyászházWoz. A halott fejéhez tették a virjasztásdk. alatt. A bagzosi, a lapos mogyorói, a vaskalibai, a tisztási, a forrásközi, a Varság mellyéki és a küküllői halottakra a varsági templomban harangoztak. A távoli és önálló temetővel, haranglábbal rendelkező Sólyomkő halottaira a sólyomkői harangláb harangja szólt. Mivel a központi harangozó a XX. század végén nem föltétlenül a templom közelében lakot, hanem például bagzosi tanyán, az első harangozást legtöbbször a pap végezte a halottra, miután bejelentették neki a halálesetet. Sokszor a harangozó a pap első harangozásából értesült arról, hogy halott van a tanyavilágban. Hamarosan felkereste a plébánost és átvette a halottra való harangozás feladatát. Sólyomkőn, a harangláb közelében lakó harangozónak bejelentették a halottat, és így ő kezdte a harangozást. A varsági templom tornyában a XX. század végén három harang lakott: az ún. nagy, a déli és a kicsi. Attól függően, hogy férfi, nő vagy gyermek halottra kellett harangozni, más-más harangot, más-más sorrendben szólaltattak meg. A varságiak a harang szavából meg tudták állapítani, hogy milyen korú és milyen nemű a halottjuk. A következő sorrendben szóltak a harangok: Férfira: nagyharang - megszakítás - déli harang - megszakítás - a kettőt „összehúzva". Asszonyra: déli harang - megszakítás - nagyharang - megszakítás - a kettőt „összehúzva". Gyermekre: (bármely nemű): déli harang - megszakítás - kicsi harang - megszakítás - a kettőt „összehúzva". A legtöbb halottra két napig naponta általában délelőtt fél 9-kor, délben és délután 3 órakor szólalt meg a figyelmeztető harangszó. A déli harangozás, a szokásos mindennapi déli harangszó után következett. A kettő nem volt azonos. Természetesen szólt a harang a temetés ideje alatt is. A halottra harangozásért a Központban is, Sólyomkőn is a harangozónak külön díjazást fizetett a gyászcsalád a temetés után. A sólyomkői haranglábban két harang lakott: egy nagy és egy kicsi. A halottra a következőképpen szólaltak meg. Férfira: nagy harang - megszakítás - kicsi harang - megszakítás - a kettőt „összehúzva". Asszonyra: kicsi harang - megszakítás - nagyharang - megszakítás - a kettőt „összehúzva". Gyermekre: kicsi harang - megszakítás - a kettőt „összehúzva".