Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
Az első harangozás időpontja Sólyomkőn attól függött, hogy a harangozónak mikor jelentették a halálesetet. Ha reggel jelentették, akkor 8 órakor, ha délelőtt jelentették, akkor 12 órakor, a déli harangszó után, ha délután jelentették, akkor 4 órakor harangoztak először a halottra. A temetésig naponta 8, 12 és 4 órakor szólt a harang, ha halott volt a sólyomkői határrészen. A sólyomkői halottra általában csak Sólyomkőn harangoztak. Amikor a halálesetet bejelentették a plébánosnak, kérhette a sólyomkői gyászcsalád, hogy hozzátartozójukra a varsági templom harangozója is harangozzon. A XX. század utolsó két évtizedében egyre gyakrabban fordult elő, hogy varsági lakos Udvarhelyen halt meg a kórházban. Az udvarhelyi kórház hullaházát a varságiak hidegházként emlegették. Amikor még az udvarhelyi hidegházban volt a varsági illetőségű halott, Varságon, a templomban, vagy Sólyomkőn, már rendszeresen harangoztak rá, sőt távollétében házában virjasztást is tartottak. Ha az udvarhelyi hidegház-ból hoztak haza halottat autóval, illetve szekérrel, Küküllőből gyors futár jelezte a templomi vagy a sólyomkői harangozónak, hogy Varság területére ért a koporsó. Az illetékes harangozó kisebb megszakításokkal addig harangozott, amíg a halottal el nem érték a gyászházat. A szokás mögött az a gondolat húzódott meg, hogy idegenből a falvak területére csak harangszóval lehetett halottat behozni, mert ha ilyen alkalommal nem szólt a harang, jég verte el a határt. 229 Akasztottra, öngyilkosra nem harangoztak. Ezért déltájban temették el, hogy a temetés résztvevői halljanak valamiféle harangszót. A XX. század végén Varságon a sírt a halott szomszédai ásták a temetés előtti napon segítségmunka gyanánt. A sírgödör megásása a köves, sziklás földben nem volt könnyű munka. A gyászháztól rendszeresen vittek a sírásó segítőknek pálinkát, kalácsot, falatozót. A temetés napján, amikor elkészült a sír, a sírásók ebédet kaptak a gyászoló családtól. A temetés kezdetéig mindazok igyekeztek beszerezni koszorújukat, akiktől ezt elvárták. Az 1990-es években a legtöbb művirág koszorút Udvarhelyen vásárolták. A temetési menetben vitt koszorúk száma a XX. század második felében folyamatosan növekedett. A XX. század utolsó évtizedében a halott gyermekei, testvérei, unokatestvérei, keresztgyermekei, közeli szomszédai vettek koszorút, amelyet a gyászház udvarán, egy alkalmi állványon helyeztek el a temetés előtt. A temetési menetben a koszorút nem az vitte, aki vette. Akitől elvárták, hogy koszorút vegyen, de valamilyen ok miatt nem tudott venni, a temetés utáni napokban koszorúmegváltó misét rendelt a plébánosnál. A virrasztás A XX. század végén a varsági halott fölött két egymást követő este virjosztottak. Idősebb varságiak hallottak arról, hogy valaha éjszaka is folyt virrasztás, de a dolgot már „nem élték". Vö.: GERGELY Katalin 2000.49.
