Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
A XX. század végén idősebb varságiak még emlegették, hogy a XX. század első felében anyjuk arra tanította őket, hogy kereszt előtt elhaladva mondják a következő röpimát: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert te a szent kereszted által megváltottad a világot. Bizonyára nem mindenki mondta el a fenti szöveget, ha kereszt került az útjába. Fölöttébb gyakori, szinte általános viselkedésmódnak számított viszont Varságon a XX. század közepén, hogy a nők és a gyermekek keresztet vetettek, a férfiak pedig kalapot emeltek, ha kereszt előtt haladtak el. Csak áttételesen tartozik ide, de azért megemlítem, hogy az útkereszteződést keresztes ösvény néven emlegették Varságon. A régi varságiak úgy tartották, hogy ha útkereszteződéshez, keresztes ösvényhez érnek, keresztet vetve térdet kell hajtaniuk, hogy ne üsse meg őket a guta. Temetők 1883 előtt Varság területén nem voltak temetők. Ha valaki meghalt az oroszhegyi havasokban, holttestét hazavitték Oroszhegyre és ott temették el. 1883-ban az Oroszhegyhez tartozó havasi tanyavilágban két temető nyílt meg: egyik a nemrégiben létrehozott varsági iskola szomszédságában, a Mélypatak dombján, a másik az ugyancsak új nagykútpatakai iskola közelében. A varsági temető 1928-ban betelt. Déli, délkeleti folytatásaként közelében jelölték ki az új temetőt a templom déli oldala mellett. A nagykútpatakai temető a XX. század közepére elenyészett. Helyette 1938 táján Sólyomkő északi szélén, a harangláb felé vezető út mellett Csortán György hajdani földjén keletkezett temető, amelyet 1971-ben az oroszhegyi kollektív földadománya révén, északi irányban bővítettek. 73 A Székelyföld egyes vidékein szokás volt a családi temetőkbe való temetkezés. 74 Különösen jellemzőnek számítottak hajdan a háztelkek hátsó végén kialakított sírok a Varság közelében fekvő Sóvidék történelmi falvaiban, valamint bizonyos hegyi tanyás területeken. Utóbbira kiváló példa a Korondi hegy Pálpataka és Fenyőkút nevű tanyás határrésze, ahol a tanyákhoz tartozó földek végében, facsoportok árnyékában 5-6 sírós családi temetők sorozatát lehetett látni a XX. század végén is. A Korondi hegyet egy nehezen járható, de nem túl széles őserdő szakasz választotta el Varságtól. Pálpataka és Fenyőkút korondi eredetű és Varság oroszhegyi eredetű katolikus tanyalakó népe a XX. században rendszeresen összeházasodott egymással. Ennek ellenére temetkezési rendjük különbözött. A Korondi hegyiek családi birtokuk végébe temették el halottaikat, a varságiak viszont emberemlékezet óta hivatalosan temetővé nyilvánított földbe temetkeztek. Varságon a XX. század végén nem volt fellelhető nyoma a katolikus tanyai népesség szétszórt családi temetkezésének. Az a néhány magányos sír, amelyet a varságiak számon tartottak a saját határukban, olyan személyek nyugvóhelye volt, akik életükben szakítottak egyházukkal, mert szekták hálójába kerültek. 73 A varsági temetők történetéről bővebben BÁRTH János 2001 /a. 124-126. - A sólyomkői temető bővítéséről: VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 169. p. 74 Vö.: BÁRTH János 2004/a. 162-165.
