Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
A XX. század végén mindkét varsági temető területe az egyház tulajdonának számított. Az egyház minden varsági római katolikus lakosnak ingyen, fizetség nélkül biztosított sírhelyet. Az ingyenes temetkezés azonban nem számított „öröktől valónak" Varságon. Ha fellapozzuk az egyháztanácsi jegyzőkönyveket, láthatjuk, hogy például az 1940es évek második felében bizonyos sírhelyekért fizetni kellett. Magyarázatként szükséges megemlítenünk, hogy a XX. század közepén külön kerítés vette körül a templomot és a tulajdonképpeni temetőt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a templomot és a temetőnek kijelölt földet kerítés választotta el egymástól. Idő multával, valószínűleg az 1970-es években ez a kerítés eltűnt. A XX. század végére közös kerítés övezte a temetőt és a mellette álló templomot. Amikor még létezett a templomot és a temetőt elválasztó kerítés, a templom „udvarának" számító területen is előfordultak temetkezések. Sőt a tehetősebb varságiak határozottan törekedtek arra, hogy oda temessék halottaikat. 1921-ben az egyháztanács határozott arról, hogy kik, mennyiért, milyen feltételekkel temetkezhetnek a templom kerítésén belül. A sokféleképpen értelmezhető határozat szerint erre a követezőknek nyílt lehetőségük az alábbi feltételekkel: - díjmentesen azoknak, akik amellett, hogy vallásos életet éltek, hatékonyan, hosszú időn át szolgálták az egyházat. (Valószínűleg papokra, kántorokra, megyebírákxa. gondoltak.) - 100 lejért azoknak, akik különösen vallásos jámbor embereknek számítottak. Fontos szabályként fogalmazta meg az egyháztanács továbbá, hogy a fenti két kategóriába nem esők, bármennyit fizetnének is, nem temetkezhetnek a templom kerítésébe. Aki jogot kap az odatemetkezésre, csak egy sírhelyet vehet igénybe és sírjára egy éven belül sírkövet kell állítani. 75 Az 1921. évi határozat szövegezése sejteni engedte, hogy erről a kérdésről még sok vita zajlik Varságon. Az „érdemek" elismerése és kétségbe vonása még az 1970es évek első felében is kavart viharokat. 1946-ban inflációs 500 000 lejben határozták meg a templomkerítésen belüli sírhelyek díját. Kijelentették, hogy csak papnak nem kell fizetni az „előkelő" sírhelyért, mindenki másnak igen. 1947-ben a sírhelyek árát 500 új lejben, a következő évben, 1948-ban 2000 lejben határozták meg. 76 1970-ben a korábbinál is homályosabban határozta meg az egyháztanács a templom közelébe való temetkezés feltételét, amikor azt mondta: „A templom körül csak arra érdemeseket temethetünk". Adós maradt annak megfogalmazásával, hogy ki tekinthető „arra érdemes"-nek. A sírhely díját új sírhely esetén 250 lejben, mellé temetés esetén 150 lejben határozta meg. 77 1973. január 21-én az egyháztanács úgy határozott, hogy az éppen funkcióban lévő akkori egyháztanácsosok díjtalanul temetkezhetnek a templom kerítésébe. 78 A következő évben, 1974. január 20-án az egyháztanács, valószínűleg viták hatására, újra kénytelen volt meghatározni a templomkertbe való temetkezés feltételeit: VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 329. p. VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 100., 113., 114. p. VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 165. p. VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 172. p.
