Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

előtt ugyancsak három harangozás hívta a híveket: 11-kor, fél 12-kor és 12-kor. Mise közben úrfőlmutatáskor is megszólalt a harang. Némely varsági papok az úrfelmutatáskor végzett harangozás elhagyását szorgalmazták. A varsági lakosok azonban kérték megtartását. Az úrfelmutatás alatt szóló harangszót áldozatharangszó néven emlegették. A XX. század végén Sólyomkőn sem harangoztak hajnalban. Délben a nagy harang szólat meg. Este a nagy és a kicsi harang szerre szólt, vagyis váltogatták egymást. Az esti harangozás időpontját nem az óra járása, hanem a szürkület bekövetkezése határozta meg. A templomban és Sólyomkőn egyaránt előfordult, hogy tűz miatt félreverték, csángálták a nagyharangot. Ez azt jelentette, hogy a harangnak csak az egyik oldalát verették. (A vihar elleni, a halottra való, a temetéskori és a világítási misére szóló harangozást lásd a megnevezett témák tárgyalásánál!) Szabadtéri, útmenti közkeresztek Varságon a XX. század második felében a határbeli útmenti keresztet keresztfa néven emlegették. Kétségtelen, hogy valamennyi felellhető szabadtéri közkereszt fából készült. A keresztfák hajdani faragóit nem őrizte meg az emlékezet. A plébániai levéltárban sem maradt nyoma a keresztállításoknak. Ha idősebb varságiak társaságában valamelyik kereszt szóba került a XX. század végén, beszélgetőpartnereim legtöbbször fölöttébb röviden reagáltak a kereszt múltját firtató kérdéseimre: Mü ott kaptuk. Ha Varság területét összevetjük a keresztekben fölöttébb gazdag alcsíki falvak területével, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy Varságon viszonylag kevés keresztet állítottak. Jellemző, hogy a sólyomkői temetőben, szokatlan módon, a XX. században nem volt közkereszt, csíki szóhasználattal, anyakereszt. Nem alakult ki hagyománya a keresztjáró napok közösségi kereszttiszteletének sem. Kereszteknél közös ájtatosságot csak a húsvéti határkerülés során végeztek a varságiak. Természetesen a varsági illetőségű somlyai búcsújárók tisztelegtek az útjukba eső keresztek előtt. Kerszthez kapcsolódott még a templom közelében álló temetői kereszt előtt végzett mindenszentek napi pap által vezetett közös ájtatosság. A XX. század végén Varság község területén az alábbi keresztfákat lehetett föllelni: 1. A Központból temető főkeresztje. A templomtól nyugatra. Többször változott a helye, pl. a ravatalozó építésekor, 2003-ban. 2. A tisztási keresztfa. A tisztási iskola mellett. 3. A templomba vezető szerpentin legnagyobb kanyarulatában álló kanyarbali keresztfa 4. Tálasbérci keresztfa 5. Küküllői keresztfa 6. Sólyomkői keresztfa A keresztfákat általában a közelükben lakók gondozták, javították, újították, virágozták. Különösen fel kellett virágozni azokat a kereszteket, amelyek a húsvéti határkerülés útvonalába estek.