Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

Miatyánkot és Üdvözlégyet, majd hosszú gyaloglással visszatértek Varságra. A gyermek állítólag meggyógyult. Egy másik történet egy férfiról szól, aki ugyancsak az 1950-es években egy nagy cserépkorsóval éjszaka elgyalogolt a nyúládi urusos kúthoz, ahol napfölkölte előtt merített a csodás hatású vízből. Hosszú gyaloglással az erdőkön át visszatért Varságra, ahol az asszonyok elkezdték az ótvaros gyermek gyógyítását. Minden fürdetésnél fél litert tettek a fürdővízhez a korsóban hozott nyúládi vízből. Addig folyt a kúra, amíg a korsónyi gyógyító vízből tartott. Mire a korsó kiürült, a gyermek arca „kitisztult". A gyermeknek azt a fürdővizét, amelybe tettek a nyúládi gyógyító vízből, napfölkölte előtt kellett kiönteni kilenc karó tövibe. A víz öntögetője kiöntés közben Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozott. A XX. század végén előfordult, hogy Medjugorjéban járt fiatalok oda való gyógyító vizet hoztak varsági asszonynak, aki a boszniai vízzel dörzsölgette fájós szemeit. A szentelményekkel történő gyógyításra lásd a Szentelmények használata és az Űrnapja című fejezeteket! A szentelmények használata Módszertani kérdések Szentelménynek nevezi a néprajztudomány azokat a szereket, természetes anyagokat, tárgyakat, amelyeket az egyház papjai megszenteltek, illetve amelyek katolikus vallási szertartás keretében megszentelődtek, és ezért a népéletben gyógyító, bajelhárító, segítő szerepet töltenek be. A sokféle szentelmény közül itt a szenteltvízről, a szentelt gyertyáról, a szentelt barkáról, az úrnapi zöldágról és a csíki pácáról esik szó. A fenti szentelmények népéletbeli jelentőségét, szerepét csökkentette ugyan, de nem törölte el a XX. század második felének politikai ateizmusa és életmódváltozása. Következésképp, a szentelmények felhasználásának témakörét a XX. század végén viszonylag könnyen és eredményesen lehetett kutatni. Most mégis nehéz helyzetben van e sorok írója. Elsősorban azért, mert nem a szentelményekről ír önálló tanulmányt, hanem Székelyvarság népének teljes vallásos életét szeretné bemutatni. Ha csak a szentelményekről írna, mindent papírra vethetne, amit tud a felhasználásukról. De mivel a vallásos élet egészéről készít leírást, bizonyos szentelmények, bizonyos felhasználási módjait az esztendő némely ünnepeinél, illetve az emberi élet bizonyos fordulóinak bemutatásánál kénytelen ismertetni. Mivel próbálja elkerülni az átfedéseket, a szentelményekről szóló fejezet és esetenként az említett ünnepek, életfordulók fejezete is kissé „féloldalas" lesz. A szentelmények felhasználásának összes adata nem kerülhet a Szentelmények fejezetébe, mert akkor hiányosak lesznek az ünnepekről és az életfordulókról szóló fejezetek. Az ünnepek és az életfordulók fejezetei sem szívhatják magukba a szentelmények összes adatát, mert akkor nem lesz önálló fejezete a szentelmények használatának, ami nélkül viszont nem létezhet egy közösség vallásos életét bemutató könyv.