Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

- Egyházi esküvő nélkül nem kötöttek házasságot, sőt az egyházi esküvő presztízse még a XX. század végén is magasabban állt, mint a polgári esküvőé. Ez a szemlélet természetesnek számított a XX. század közepén, és a 40 éves szocializmus ateista nevelése alig változtatott rajta. - A varsági társadalomban, bizonyára valláserkölcsi okok miatt, a XX. század utolsó harmadában is jószerével ismeretlen volt a válás intézménye. A család együtt tartása a nehezen működő házasságok esetében is minden szempontnál előrébbvalónak számított. Csak egy-két „világgá ment" férj hátrahagyott felesége nevelte egyedül gyermekeit. - Minden család igényt tartott arra, hogy halottja egyházi temetésben részesüljön. - Feltűnően sokan vettek részt a varsági temetéseken. A kutató önkéntelenül felidézte magában némely magyarországi városi temetés 10-15 főnyi gyászolóját, amikor látta az esetenként több kilométeres hegyi utat megtevő 300-400 fős, méltóságteljes, fekete varsági temetési meneteket. - Sokan jelentek meg halotti virrasztásokon, ahol viszonylag hosszú időt töltöttek imádkozással, énekeléssel. -Aktívan működtek a tanyás határrészenként szerveződött rózsafüzér társulatok. Tagjaik rendszeresen találkoztak és viszonylag sok időt töltöttek imádkozással, énekléssel. - Minden varsági lakos elvárta, hogy év elején házában megjelenjen és házszentelést végezzen a plébános. A házszentelőket gyakorlatilag minden házba beengedték. A papi látogatás visszautasítására alig akadt példa. - Mindenszentek ünnepén és halottak napján a legtöbb varsági család végeztetett hozzátartozói sírjánál liberót. - Népes varsági keresztalja látogatta esztendőnként a csíksomlyai búcsút. - Jelentős tisztelet övezte a helybéli plébánost. Az emberek figyeltek szavára, tanácsaira. - Beszélgetések során tapasztalható volt, hogy a varságiak mindennapi cselekedeteikben, megnyilatkozásaikban sokszor utaltak Istenre, Isten akaratára, Isten segítségére. Érzékeltették, hogy megpróbáltatásokkal teli nehéz életüket vallásuk előírásai, törvényei szerint igyekeznek leélni. Természetesen az 1990-es években a kutató tapasztalhatta, hogy a varsági lakosok nem voltak egyformán vallásosak. Éltek a tanyavilágban olyan férfiak és nők, idősek és középkorúak, akiknek egész életét, munkáját, hétköznapjait és ünnepeit áthatotta a vallás. Minden vasárnap jártak templomba. Rendszeresen gyóntak, áldoztak. Elmentek minden virrasztóba és temetésre. Rendszeresen részt vettek valamelyik rózsafüzér társulat összejövetelein. Böjti napokon böjtöltek. Megtartották az egyházi ünnepeket. Szobájuk falára az átlagosnál több szentképet akasztottak. Minden munkát Isten nevében kezdtek és végeztek. Otthon szabadidejükben imakönyveket és jámbor lelki olvasmányokat olvastak, magányosan vagy családtagjaikkal sokat imádkoztak. Valószínűleg többen voltak azok a varságiak, akiknek életét nem befolyásolták oly mértékben a vallásos élet szabályai, törvényei, mint a fent említett első csoportét. Templomba ritkábban jártak. A gyónást, áldozást több évig is elmulasztották.