Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
mert baja történik. A jóra intő szavakra azonban azt válaszolta: „Az Úr színe változzon, de az én szövőm jól nyíljon". Amint kimondta ezt a hetyke mondatot, átváltozott kőbálvánnyá. Nagyboldogasszony (augusztus 15.) - Az oroszhegyi búcsú Nagyboldogasszony ünnepe a XX. században úgy élt a varságiak tudatában, mint anyaközségük, Oroszhegy templombúcsújának napja. A Péter-Pál címszó alatt írtam arról, hogy milyen sűrű rokonsági hálók kötötték össze a falujukban maradt oroszhegyiek és havasokba költözött, varságivá vált oroszhegyiek életét. Ezzel magyarázható, hogy a XX. század közepén a varsági búcsú napján a legtöbb varsági családhoz Oroszhegyről érkezett vendég. A dolog fordítva is áll. A varságiak a hozzájuk legközelebb eső havasalji falvak közül Oroszhegy templombúcsújára jártak legtöbben. A XX. század középső harmadában legtöbbször a varsági pap is elment Oroszhegyre a búcsú napján, hogy közreműködjön az ünnepi nagymise celebrálásában. A legnagyobb igyekezettel is csak estére ért haza. Ezért Nagyboldogasszony napján számos esztendőben Varságon csak este tartott misét. Előfordult, hogy a középkorú varsági gazda és felesége valamely esztendőben nem tudott elszekerezni Oroszhegyre a búcsú napján. Ilyenkor serdülő gyermekeik, legényfiaik, nagyleányaik látogatták meg az oroszhegyi rokonokat. A fiatalok legtöbbször gyalog mentek, át az erdőkön és a hegyeken. Hajnalban indultak viselő ruhában. Tarisnyában, átalvetőben vitték vasárnapi ruhájukat. A legközelebbi rokonuknál átöltöztek és elmentek a nagymisére. Mise után visszatértek a rokonukhoz ebédelni. Délután még néhány rokon családot meglátogattak, majd este elmentek a bálba, ahol hatalmas verekedésre számíthattak. A legközelebbi rokonuknál aludtak. Másnap délután, sőt néha másnap este kerültek haza varsági tanyájukra. Az otthonmaradottaknak az oroszhegyi rokonoktól búcsúfiaként kalácsot és szilvapálinkát hoztak. Az oroszhegyi búcsúkor „hazalátogató" oroszhegyi eredetű varsági családok, ha a gazda, a gazdasszony és néhány gyerek egyaránt ment a családból, leginkább szekérrel vágtak neki a nagy és nehéz útnak Nagyboldogasszony hajnalán, hogy a nagymise kezdetéig eljussanak őseik falujába. Allábiakban egy 1933-as születésű varsági asszony, Pál Sándorné Tifán Gizella gyermekkori emlékeire támaszkodva mutatom be, hogy miként zajlott le egy varsági tanyai család szekerező látogatása Oroszhegyen a falu búcsújának napján, Nagyboldogasszony ünnepén az 1940-es évek első felében. A mesélőnek apai ágon nem voltak közeli rokonai Oroszhegyen, mivel apja Tótutcai Tifán Ignác (1900-1976) és apai öregapja, idősebb Tótutcai Tifán Ignác 284 (1866-1931) a Tifánok 285 azon csoportjához tartoztak, amelyik korán kiköltözött Varságra. Anyai ágon viszont több közeli rokon is várta Oroszhegyen a mesélő szüleinek látogatását. A visszaemlékező asszony anyjának, Bálint Eszternek (1903— 1963), aki egyébként 20 gyermeket szült, és közülük 12 felnövekedett a varsági ég Utóbbi fényképe megjelent a BÁRTH János 200l/a. borítóján. A Tifánok sorsáról: BÁRTH János 2001/a. 48-52.
