Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

Margit-nap (július 13.) Autiochiai Szent Margit emléknapját az idősebb varságiak a XX. század végén Nyári Margit, vagy Pisis Margit néven emlegették. Varság havasi népe számára a júliusi szénacsinálás számított a legfontosabb mezőgazdasági munkának egész évben. A szénakaszálás, a szénaszárítás, a szénagyűjtés és a szénabehordás sikerén múlt az állattartás eredményessége. Ezért a varságiak nagy aggodalommal várták Margit napján a száraz időjárást. Vágyuk nem mindig teljesült. Amikor Margit napján eleredt az eső, az emberek elkeseredésükben azt mondták: No a Margit összepisilte magát. A jó időre vágyó szénacsinálók bánattal vegyített bosszúsága tükröződött a nyári Margit-nap Pisis Margit elnevezésében is. A varságiak Margit-napi aggodalma nem volt indokolatlan, mivel azt tartották, hogy ha ezen a napon bármilyen kevés eső is hullik, utána esős időszak következik. Az idős tanyalakók gyakran mondogatták: „Margit napján ...ha meg es, három hétig es ". Illés-nap (július 20.) A varságiak a XX. század második felében azt jegyezték meg Illés napjáról, hogy akkortájt gyakran kerekedik erős idő. A nap közeledtével féltek, a vihar, az égzengés, a jégverés megérkezésétől. Mária Magdolna napja (július 22.) Varsági hagyomány szerint Mária Magdolna napján kezdődött a négy hétig tartó kánikula, amelynek egy része esős is lehetett. Az idősek gyakran emlegették: „Mária Magdolnával köszönt bé a kánikula". A kánikula kifejezést nem „fülledt meleg" „nyári forróság" értelemben használták, mint a magyar köznyelvben általában, hanem az időjárás milyenségétől függetlenül a Mária Magdolna-nap utáni négy hetes nyári időszakot, a tulajdonképpeni röviden értelmezett nyarat jelölték vele. Urunk színeváltozása (augusztus 6.) A XX. század végén is vallották Varság-szerte, hogy Urunk színeváltozása napján nem helyes szénát csűrbe rakni, mert azt a szénát, amelyet ezen a napon hordtak be az udvarba és raktak a csűrbe „ könnyebben találja villámcsapás ". Történeteket meséltek arról, hogy márciusban belevágott a villám egy olyan csűrbe, amelyben Urunk színeváltozása napján berakott szénát tároltak. 2001 koratavaszán egy forrásközi tanyai gazda e sorok írójának elmondott egy monda-jellegű történetet arról, hogy hajdan egy asszony kőbálvánnyá változott, mert szőni mert Urunk színeváltozása ünnepén. Állítólag figyelmeztették, hogy ne szőjön, BÁLINT Sándor 1977. 36.