Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

t^y^MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG A vallásosság foka, mértéke A XX. század utolsó évtizedében a Varságon többször tevékenykedő néprajzkutató, ha felmerült a varságiak vallásosságának kérdése, saját megfigyelései, tapasztalatai alapján mindig azt válaszolta, hogy Varság tanyáinak népe vallásos, a római katolikus vallás tényleges, aktív követője, mindenesetre jóval vallásosabb, mint egy magyarországi falu vagy egy alföldi tanyás terület népe. Ez a kijelentés olyan általánosítás volt, amely mögött nem léteztek elemezhető, mérhető adatok. Ilyen adatokat ezután sem remélhetünk a XX. századból. Maradnak fogódzónak a kutatói megfigyelések, impressziók, megérzések, benyomások. A néprajzkutató, jelen esetben e sorok írója, a varságiak vallásosságának kedvező mértékéről körülbelül az alábbi megfigyelt tényezők alapján mondta ki ítéletét: -A varsági kb. 1600 fős össznépességhez képest, a nagy távolságok ellenére, viszonylag sokan jelentek meg a vasárnapi nagymiséken. Egy átlagos tavaszi vasárnapon a kutató 600 embert számolt meg a templomban. 400-500 résztvevőt több alkalommal is számba vett. - A magyarországi városi misékkel ellentétben, ahol jószerével már csak a kántor és az énekkar énekelt jobbára liturgikus énekeket, Varságon az 1990-es években még harsogott a templom a népénektől. Öregek, fiatalok, középkorúak, főleg az aszszonyok, önfeledten énekelték a mindannyiuk által kívülről, könyv nélkül ismert miseénekeket. A kántorral együtt nagy hangerővel mondták, vagy énekelték a mise kántorra és a népre tartozó liturgikus szövegeit, énekeit. - Az 1990-es évek első felében még viszonylag sok gyermek született a varsági tanyavilágban. Nem volt ritka a 3-4-5 gyermekes család. - A megszületett varsági gyermekeket mind megkeresztelték. - 1990, a rendszerváltás éve óta, az óvodákban és az iskolákban minden varsági gyermek részesült vallásos nevelésben. Az 1990-es években egy varsági szülő sem kérte, hogy gyermekének ne kelljen imádkozni étkezés előtt az óvodában, és gyermeke távol maradhasson az iskolai hittanórákról. - Minden évben sok volt az elsőáldozó. Gyakorlatilag minden varsági gyermeket elküldtek a szülei elsőáldozónak, amikor életkora az áldozásra alkalmassá tette.