Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
nap pedig otthon, Varságon tartottak a réginél jóval rövidebb útvonalú, csak a templomot megkerülő körmenetet. A változások összefoglalása után következzen néhány részlet bemutatása. Az 1940-es években nyírfaágakból négy sátrat készítettek úrnapja reggelén azon az útvonalon, amelyen a körmenet elhaladt. A következő helyeken álltak az oltár néven emlegetett lombsátrak. 1. A templom elején. (Vas T. Ignácné gondozta.) 2. A plébánia, illetve a szomszédos jegyzői lak előtt, között. (Czincziri Jenőné viselte gondját.) 3. Az erdészeti épület sarkán, illetve Tótutcai Tifán Dénes (Tócca Dénes) szemben lévő háza előtt. (Tócca Dénesné és Tifán B. Gáspárné gondozta.) 4. A későbbi, állatszállítást elősegítő terelőszerkezet helyén, az ún. válúval szembeni magaslaton. (Miklós Sándorné gondozta.) A sátrak berendezéséről a gondozóként megjelölt asszonyok és családtagjaik gondoskodtak. Az 1990-es években a tényleges űrnapját követő vasárnap tartott úrnapi körmenethez a rózsafüzér társulatok a templom fala mellett készítették el „oltáraikat", legtöbbször a templom elején kettőt, a templom oldalain egyet-egyet. Előfordult olyan elrendezés is, hogy a templom oldalaira jutott két-két oltár. A tanyás határrészek szerint szerveződött rózsafüzér társulatok „oltárai" közül általában egyet készítettek a tisztásiak, egyet a központiak és a bagzosiak együtt, egyet a forrásköziek és egyet a sólyomkőiek. Előfordult, hogy a sólyomkőiek helyett a negyedik oltárt is a forrásköziek állították föl. Az „oltárhoz" szükséges asztalt valamelyik közeli házból, vagy a szomszédos bodegából kérték kölcsön az oltárkészítők. A zöld nyírfaágakat a kántor vágta Bagzosban, és szekérrel szállította a helyszínre. A szükséges képeket, virágvázákat, térítőket, kis szőnyegeket társulati asszonyok hozták hazulról. Az 1990-es években az oltár gyanánt használt asztalokat közvetlenül a templom fala mellé állították. Hímes szőtt fehér abroszt terítettek rájuk. A központi helyzetű nagy szentképeket az asztalokra állították és ferdén a templom falához támasztották. Eléjük két oldalt virágvázák kerültek, bennük a társulati asszonyok által hozott virágokkal: labdarózsákkal, bazsarózsákkal, kák virágokkal, vagyis margarétákkal és a legkülönbözőbb mezei virágokkal. Az asztalok elé legtöbbször kis szőnyegdarabot terítettek, hogy a papnak ne kelljen a pázsintxa térdelni. Az asztalok két oldalán egy-egy kivágott fiatal nyírfát vagy levágott nagy nyírfaágat állítottak fel földbe szúrva vagy a templom falához támasztva. A két nyírfa csúcsát felül összekötötték, így zöld „boltív" keletkezett az asztalok fölött. A mise után tartott körmenetben a pap, illetve a kezében fogott oltáriszentség fölött négy egyháztanácsos vitte a baldachint, amelyet a varsági nép luberium-mk nevezett. 278 A baldachin előtt leánykák haladtak, akik kosárból virágszirmokat szórtak a földre. A oltároknál megállt a pap, és a szertartáskönyvek előírásai szerint imádkozott, evangéliumokat olvasott, áldásokat osztott. 279 Az 1990-es évek végére a varsági baldachin állapota kritikussá vált, ezért átmenetileg mellőzték a használatát. MISEKÖNYV 1932.511-514.
