Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

Virjasztás alatt a halott egyik oldalán ültek a hozzátartozók, a gyászosok, másik oldalon az olvasótársulati énekes asszonyok. Ha nagy számban jelentek meg rokonok, a halott mindkét oldalán ők foglaltak helyet. Ilyenkor mögöttük ültek az énekesek. A szoba hátsó részében, a bejárati ajtó és a koporsó között szorongtak a többi vendégek. Legtöbbször jutott vendég a szomszédos helyiségbe, az ereszbe, a tornácra, az udvarra is. A tornácon és az udvaron legtöbbször a vendég férfiak ültek, akik hajlamosak voltak a beszélgetésre. Többször figyelmeztetni kellett őket, hogy az énekek és az imádságok alatt ne beszélgessenek. A virjasztások feltételeinek biztosítása jelentős együttműködést, sok munkát kívánt a szomszédoktól. A gyászházban lehetőség szerint tüzet sem gyújtottak, semmiképpen nem főztek. A virjasztóknak és a tor résztvevőinek felszolgált ételeket legtöbbször a szomszédok főzték. Altalános elvnek számított, hogy azok a családtagok, akik a „halottal foglalkoztak", pl. öltöztették, koporsóba helyezték stb. ne bajlódjanak a vendéglátással, kínálással. Ez a feladat a szomszédokra várt. A virjasztások előtt a szomszédos tanyákból székeket vettek kölcsön. A szomszéd férfiak farönkökből és deszkákból alkalmi padokat készítettek, hogy legyen mire leültetni a vendégsereget. Az egyik szomszéd tanyában sütötték a pánkot, másikban az üres kalácsot. A szomszédok segítkeztek a pálinka beszerzésében, üvegekbe töltögetésében, esetenként hígításában, köményessé alakításában. Az ital-előkészítés fontosságának érzékeltetésére álljon itt egy adat arról, hogy a XX. század végén voltak olyan varsági halálesetek, amelyek után a virjasztás és a tor szükségletét együtt véve, 40 liter pálinka fogyott el. Altalános vélekedés szerint a virjasztás első estéjén 4-5 liter, második estéjén, amikor mindig többen voltak, 10-12 liter pálinkát ittak meg a virjasztók. Fiatalabb szomszéd menyecskék vállalkoztak a fánkok és a kalácsok megsütésére. Az ezredforduló táján kezdet elterjedni az a szokás, hogy a virrasztók számára Udvarhelyről hoztak kenyérbolti kalácsokat. Legtöbbször első este kínálták a vendégeket pánkóval, második este felszeletelt üres kaláccsal. Az ennivalót karkosarakkal hozták át a szomszéd tanyákból a gyászházba. Asszonyi számítások szerint legalább 3-4 komámasszony kosár pánkó kellett az első virrasztó estére. Második este a kalácsból is fogyott 4-5 kosárra való. A pálinka, a pánkó és a kalács előkészítéséhez, kínálásához segítők kellettek, akik jobbára szintén a fiatalabb szomszédok közül kerültek ki. Többen emlékeztek úgy, hogy hozzátartozójuk virrasztásai alkalmával 5 férfi és 5 női segítő működött közre a vendégek kiszolgálásban. A nők komámasszony kosárban hordták körül a pánkot és a kalácsot. A pálinkát leginkább férfiak kínálták. Egyik kezükben fogták az 1 literes üveget, mégpedig azért 1 literest, mert arról feltételezhető volt, hogy lassabban ürül ki, mint a fél literes. Másik kezükben kis tárcát tartottak néhány pálinkás pohárral. A vendégek elvették a tárcáról a poharakat. Gyorsan kiitták belőlük a pálinkát, majd visszahelyezték azokat a tárcára. A kínáló újra töltött, majd néhány székkel odébb lépett. Egyik segítőnek az volt a dolga, hogy figyelje az üvegek tartalmának fogyását. Ha látta, hogy a kínáló kezében lévő üveg fölöttébb ürül, hozta a következő teli üveget, és elvitte az üresét. Varsági megfogalmazás szerint a virjasztó időtartamát „ napjárása hordozza ". Ez körülbelül azt jelenttette, hogy a szürkület után kezdődő összejövetel télen koráb-