Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
ban kezdődött és hosszabb, nyáron később kezdődött s rövidebb volt. Télen este 5 és 8 óra között lezajlott, nyáron legtöbbször 7 és 10 óra közé esett. A virjasztóknak a kifejezetten énekléssel, imádkozással töltött része körülbelül másfél óra időtartamú volt. A virjasztás néven emlegetett összejövetel időtartamának többi része beszélgetéssel, eszegetéssel, iszogatással, vagyis illogatással telt el. A virjasztás 'időbeosztása", tartalma, szerkezete legtöbbször a következőképpen alakult: Negyedóra: érkezés, tisztelgés a halott előtt, helykeresés, leülés, csendes beszélgetés az elhunyt életéről, viselt dolgairól, sorsáról. Fél óra: éneklés Fél óra: olvasó-mondás Negyedóra: éneklési-imádkozási szünet pálinka- és kalácskínálással, csendes beszélgetés. Fél óra: éneklés Fél óra - egy óra: pálinka és kalácskínálás, beszélgetés, elköszönés, szakaszos hazaindulás. A magyar nyelvterület középső részein általános szokás volt, hogy a felravatalozott halott lába elé egy asztalkára nyitott edényben szenteltvizet tettek rozmaringszállal. Az érkező tisztelgők e rozmaringszál felhasználásával szenteltvizet hintettek a halott felé. 230 Varságon az efféle szentelésnek nyomát sem lehetett felelleni a XX. század végi virjasztókban, de még az idősek emlékezetében sem. A virrasztásra érkezők komor hangulatban, némi aggodalommal léptek be a gyászház kitárt udvari kapuján. Halkan köszöngettek az udvaron, tornácon álldogálóknak, üldögélőknek. Méltóságteljesen, megilletődötten megálltak a ravatal előtt. Keresztet vetettek. Magukban vagy alig halhatóan elmondtak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, majd újra keresztet vetve megfordultak. Helyet kerestek maguknak a szobában vagy a szobán kívül. Az olvasótársulati asszonyok és az énekes asszonyok, akik járatosabbak voltak az efféle helyen elvárt viselkedésben, a Miatyánk és az Üdvözlégy után még elmondtak egy fohászt: „Adj Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békeségben, az Úrjézus szent nevében! Amen ". A virjasztás énekeinek, imádságainak repertoárja talán soha nem volt változatlan. Függött attól, hogy rövidebb nyári, vagy hosszabb téli, első napi szűkebb körű, vagy második napi látogatottabb virrasztásról volt-e szó. Az sem volt mindegy, hogy ki vezette az éneklést, imádkozást, és ehhez voltak-e elegen megfelelő segítői, partnerei. Az énekvezetők kezében rendszerint ott volt kéziratos füzetük, amelyből követték a hosszú énekek versszakainak sorrendjét. Az énekesek a legtöbb éneket kívülről tudták, így megfelelő énekvezetés esetén együtt énekelték. A XX. század végén virrasztóban ritkán fordult elő a búcsújárások során jellemző diktálásos éneklés, mert az emberek túl hosszadalmasnak tartották. Balázs Ignácné Vass Margit tisztási énekes asszony 1999-ben egy viszonylag rövid, első napi átlagos virrasztáson a következő énekeket és imádságokat mondta el az alábbi sorrendben: Vö.: JUNG Károly 1978. 142. - KOVÁCS Endre 1988. 146-147.
