Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
társulat állandósága ellenére a XX. század második felében a varsági rózsafüzér társulatok száma többször változott. A rózsafüzér társulatok vezetőit koszorúfejeknek, imafejeknek, fejeknek, énekvezetőknek, keresztvezetőknek nevezték. A XX. század végére a régebbi neveket erősen háttérbe szorította a rohamosan terjedő társulati vezető elnevezés. A XX. század végén jobbára asszonyok alkották a rózsafüzér társulatokat. Ritkán keveredett közibük férfi. Korábban, a XX. század közepén gyakrabban előfordult, hogy férfiak is eljártak a társulati összejövetelekre. Működtek nagyobb és kisebb létszámú társulatok egyaránt. A létszám tekintetében jelentős szerepet kapott a 15-ös szám, mivel az élő lelki rózsafuzémek 15 titka van, 180 és az összejöveteleken 15 titkot kellett cserélni. Ha haláleset vagy elköltözés miatt átmenetileg nem volt ki a 15-ös létszám, egy-két titok kimaradt a csere során. Az eltávozott tagtársat azonban a társulatok minél előbb igyekeztek pótolni. A 15-ös szám szerepe hozta magával, hogy a kisebb társulatok 15, a nagyobb társulatok 30 tagúak voltak. A 30 fős társulatok két bokorra tagozódtak. Egy-egy bokor 15 főből állt. A rózsafüzér társulatok tagjai minden hónap első vasárnapján délután, legtöbbször miséről hazafelé tartva jöttek össze a társulati vezető házánál. A titokcédulák, jegyek új kiosztásával, sorsolásával, jegyet váltottak, titkot cseréltek. A megnyert titokszöveget a napi egy Miatyánkból és tíz Üdvözlégyből álló rózsafüzér tízed imádkozójának egy hónapon keresztül bele kellett foglalni az Üdvözlégy szövegébe, a Jézus szó után. Amikor az összejöveteleken a társulati tagok hangosan, együtt imádkoztak, legtöbbször olyan rózsafüzért mondogattak, amelyeknek 181 három variánsa létezett az Üdvözlégy be foglalandó titkok tekintetében az esztendő különböző időszakaira, illetve a hét napjaira. Advent elejétől farsang végéig imádkoztak az örvendetes olvasót. Nagyböjtben a fájdalmas olvasó került sorra. Húsvéttól szentháromság vasárnap előtti szombatig a dicsőséges olvasó járta. Szentháromság vasárnaptól adventig a hét napjai szerint váltogatták az olvasó titkainak három variánsát. Vasárnap, hétfő és csütörtök a dicsőséges, kedd és péntek a fájdalmas, szerda és szombat az örvendetes olvasó napjának számított. A társulati összejöveteleken az imákon kívül énekszó is hangzott Szűz Mária tiszteletire. Amíg a tagok várakoztak egy-két hiányzó tagtársukra, énekléssel töltötték az időt. Ilyenkor mondták el, például a Mária kertjében kinyílott a rózsa kezdősorú éneket. A rózsafüzér együttes imádkozását is a legtöbbször énekkel kezdték és énekkel fejezték be. Kezdő éneknek kedvelték az Isten hozta Mária tisztelőit kezdősorú éneket. Záróének gyanánt gyakran az Isten vigye kezdetű ének került sorra. Az említett kezdő és záró ének egyaránt szerepel egy 1897-ben Gyomán kiadott és a sólyomkői társulat által sokat forgatott nagyalakú imádságos könyvben. 182 A társulatok nagyböjtben minden pénteken tartottak összejövetelt a társulati vezetők házánál. Ezeken a pénteki közös imádkozásokon a Keresztények sírjatok kezdetű közismert böjti ének eléneklése után keresztúti ájtatosságot végeztek. Ter0 Vö.: JÁKY Ferenc 1898. 112-138. - Az élő rózsafüzér társulatának működésére: BARNA Gábor 1998. ' Vö.: JÁKY Ferenc 1898. 83-102. - ÉLETÜNK 1997. 156-157. 2 BARTHA Isván 1897.
