Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
1. Esketési díjként nem folyik bejövedelem. Járna ugyan, öt évi átlag szerint, öt esküvő pár után, páronként 2 koronával számolva 10 korona. 2. Temetési díjként 7 nagy halottal és 13 kicsi halottal számolva járna 94 korona, a valóságban bejön 70 korona. 3. Avatási díjként 6 avatással számolva járna 2,40 korona. A valóságban bejön 2 korona. Összesen járna 106,40 korona. Várhatóan bejön összesen: 72 korona. A fenti számadatoknál fontosabb az a megjegyzés, amelyet magyarázatként leírt a stólabevételek alakulásáról szóló kimutatás készítője. A megjegyzést a szokványos papi siránkozások fölé helyezi az a súlyos néprajzi tartalom, amely sorai között rejtőzik. Erre való tekintettel teljes terjedelmében szó szerint közlöm: „ Sajnos igen sok pár él együtt házasságkötés nélkül, s néhány pár csak polgári házasságban az egyház áldását ki nem kérve. E miatt az esketési díj bizonytalan. De bizonytalan az avatási díj is. Egyéb stóla-díjaknái pedig jelentékeny részét el kell engedni a jog szerint járó illetéknek, mert a nép szegény, s hozzá van szokva, hogy halottjait tanítók temették el »olcsobban«, mint a pap ". Tanulságos továbbá az új varsági plébánia kiadásai között szereplő lótartás indoklása: „ Tekintettel arra, hogy a hívek mintegy 100 négyszög kilométer területen és elszórtan laknak, továbbá arra, hogy igen nagy részük szegény; tekintettel arra, hogy a terep hegy-völgyes, nagyobb patakoktól átszelt, s a klíma az év nagyobb részében fölöttébb zord; végre arra, hogy az egyik iskola az anyaegyháztól 5 kilométernyire van, itt lótartás nélkül lelkipásztorkodni alig lehet. " 114 Idő multával a lovat felváltotta az autó. 1977-ben fordult elő először, hogy a varsági plébános egy Aro típusú terepjárót kapott a gyulafehérvári püspökségtől. Az autóval bizonyára sok baj lehetett, mert 1980. december 16-án, Udvarhelyen eladta a plébános. 115 A varsági pap háztartását fogadott szakácsné vagy női hozzátartozó, rokon vezette. Előfordult, hogy a pap magányosan élt a plébánián és valahova rendszeresen eljárt ebédelni. Például az 1990-es évek elején Tankó Géza plébános két éven át megfelelő térítés ellenében Magyari Imrééknél ebédelt, mígnem Varságra telepítette idős szüleit. Korábban is előfordult ehhez hasonló megoldás. Héjjá Albert plébános 1933-ban levélben panaszolta főesperesének, hogy fél évig egyedül lakott Varságon és a „kepémre kaptam kosztot". Ez valószínűleg azt jelentette, hogy szerre járt ebédelni a közeli házakhoz. Felélte azt a kepét, amit a sorra látogatott családok adtak volna. Fél év után Varságra költöztette női hozzátartozóit, akik azután vezették háztartását. 116 114 VAPI. Leltárak. 1902. évi összeírás. - A „csak polgári házasságban élők" létezésének magyarázata: Varság, vagyis az oroszhegyi havasi tanyavilág az állami anyakönyvezés kezdete, 1895 óta önálló anyakönyvi kerületnek számított. Az anyakönyvvezetöi teendőket Bakó Antal látta el, aki valószínűleg az iskolában esketett és ott őrizte az anyakönyvet is. Helyben lakott, kéznél volt. Nála ingyen meg lehett esküdni. A pap viszont Oroszhegyen lakott és ritkán járt a havasokban. Pénzt is kért az esketésért. Ezért fordulhatott elő az a más helységekben szokatlannak számító eset, hogy néhány pár polgárilag meg volt esküdve, egyházilag viszont nem. (Vö.: BÁRTH János 2001/a. 140.) 115 VAPI. HD. 71. p.-VAPI. Pénzügyi iratok. (1971-1981). 116 VAPI. Plébániai iratok. 1933.
