Gyergyádesz László, ifj.: Félbeszakadt prófécia Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai 1967-1976 (Kecskemét, 2006)

FÉLBESZAKADT PRÓFÉCIA

hogy ezáltal újra megte­remtődhet a szervesebb kapcsolat, egy maga­sabb fokú harmónia az ember és a természet között a művészet köz­vetítésével. A negyedik alcsoport két dátumhoz köthető elsősorban, 1968-hoz és 1976-hoz. Az első dátum az első bonyhádi szimpóziumé, amikor Lantos meghívására, amint azt már írtuk, Papp Oszkár, Pauer Gyula és Gyarmathy Tihamér [kép a 13. ol­dalon] is jelen volt. Az utóbbi kettőt elsősor­ban a zománcgyár rak­tárában, udvarán föl­tornyozott nyersanya­gok, edények látványa ragadta meg (kép a 25. oldalon]: „Egy abszt­rakt szobrásznak mi kell még? Ott tomboltunk a gyönyörtől. Gyarmathy is mint festő jött oda, s mint szobrász ment el."'5 Lantos kísérletező hajlamát ismerve ő lehetett a szobrászi törekvések, kísér­letezések egyik motorja. ]ól bizonyítják ezt azok a zománcszobrai, amelyek együtt - a szerencsére megőrzött színes dokumentumfotók alapján - 1 976-ban, a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtti téren voltak egyszeri alka­lommal kiállítva (47-49. kép). Ezek a leginkább szabad téren jól érvényesülő alkotások valójában nem tették szobrásszá Lantost, hiszen amíg Pauer azonos helyen és időben készült zománcos művei (pl. Lavórok, Hegesztés, kép 15 Osztott körök I. 1967, papír, tusrajz, 73x51 cm 15. A szerző beszélgetése Pauer Gyulával 1998. február 27-én. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom