Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
Pál, keceli szilaj csikós két majsai csikóssal 4 kiskőrösi kinyűgözött lovat lopott el a polgárdi csárda mellől a „polgárdi Zsombos tótul". Takács Zsig- mond keceli pásztor szerint az egyik gyanúsított lótolvaj így nézett ki: „Szőke, előre álló bajuszú, közép termetű, vékony legény, gyolcs gatyában és ingben, rongyos szűrben, nagy magyar süvegben, amely mellett tajtékpipája is volt". A pásztorok szerették a cifra lószerszámokat, nyergeket. Legtöbbjük maga készítette nyergét és szerszámát. 1772-ből olvashatunk egy csikósról, aki a lopott marha bőrét „maga törte meg és ki készítette nyereg szerszámnak". Lógó Gergely perében kérdezte az úriszéki vallató 1769-ben: „Hol vetted a czifra nyereg szerszámot?" A Kecelen elfogott sükösdi eredetű pásztorlegény válasza: „A nyeregfát egy sükösdi czigánytúl vettem 3 márjáson, a farmatringot Szent Iványon varattam Burgus nevű régi pásztorral és azért adtam 2 forintot, a többit pedig egy szegedi legénygulyástul vettem 3 forinton". Nagyon mutatós, szemet szúró lehetett az a bizonyos nyereg, mert a keceli bírák azt írták róla, amikor a gazdáját Kalocsára küldték az úriszék elé: „Az nyereg szerszám egy tehenet megér, oly czifra". Ha már Lógó Gergelynél tartunk, meg kell említenünk, hogy a „gyüszeiben" a keceli bírák 9 forint 10 krajcár készpénzt találtak, amelyet a „gyüszejjel", illetve a legénnyel együtt Kalocsára küldtek. A perben emlegetett „gyüszej", „gyüsze" azonos a tüszővel, ami erszénnyel ellátott széles öv volt. A Kiskunság környékén ebben az időben a tüszőt már csak inkább hírből ismerték.69 A délebbi szerb és román pásztorok viseletére volt jellemző. Nem tudjuk, hol vette Lógó Gergely a tüszőt. Azt azonban többször vallotta, hogy a lovát 12 forintért vette Borotán „egy oláhtul ... több Bánátusi oláhoknak és egy Pétervári Rácznak a jelenlétiben". Talán a ló útja árulkodik a tüsző útjáról is. AZ ÉLETMÓD NÉHÁNY MEGHATÁROZÓ ELEMÉNEK TÖRTÉNETI- NÉPRAJZI KÉPE A ház Kecel a középmagyar vagy alföldi háztípus elterjedési területébe tartozott a XVIII-XIX. században. Sajnos kevés olyan keceli hagyatéki leltár maradt ránk, amelyben helyiségenként írták össze a talált tárgyakat és eszközöket. így nem tudjuk megállapítani, hogy mikor mennyire volt gyakori a konyhához kapcsolódó két szoba. Úgy véljük, hogy a XIX. század első felében, vagy a gazdagabb vagy a nagycsaládi keretek között élő jobbágycsaládoknál általános lehetett a két szoba. 1840-ben Antóni Pál volt keceli bíró és szárazmalmot birtokló nagygazda háza az alábbi helyiségekre tagolódott: első szoba-konyha-hátsó 69 TÁLASI István 1936. 31. 133
