Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
szoba-kamra. Volt a portán még egy kamra, amely a pince fölé épült, mellette állt egy istálló és egy „félszín". Antóni Pál apósa, Rátz András 1823- ban szoba-konyha-hátsó szoba tagolású lakóházat hagyott hátra. Egyébként épületeinek lajstromát érdemes szó szerint idéznünk az 1823-ban készült inventáriumból.70 Az épületfajtákon kívül árulkodik a lajstrom az épületek elhelyezkedéséről, áráról és néhány építési technikáról is. „Az épületek Becsű ár Ft kr. 1. Lakóháza a megboldogultnak és ehhez ragasztott fészer 385 2. Kamara és alul Pintze, amelly a ház épületétől külön áll 68 3. Fejő isztronga épület 5 15 4. Sövénybül fonyt és megtapasztott hambár 2 5. Az udvarban levő kút 5 6. Deszka kerítése a ház udvarának 1 30 7. Szállás kertben való ház épület 220 8. Ugyan ott ökör istálló 125 9. Ugyan ott féhaj 55 10. Ugyan ott polyvatartó 5 11. Ugyan ott kút 10 12. Száraz malom 470" A lajstromból láthatjuk, hogy a szárazmalmot nem számítva, Rátz András épületei két helyen álltak: a deszkakerítéssel övezett belső telken és a szálláskertben. A belső telken épült a lakóház, egy fészer, a különálló kamra és pince, a fejő isztronga, a gabonás hombár. A szálláskertben is állt egy lakóház. Mellette volt az ököristálló, a féhaj és a polyvás. Mindkét telken épült kút. Meglepő, hogy a fejő isztronga a belső telken épült, nem pedig a szálláskertben. A pince fölött álló kamra azért érdemel figyelmet, mert ilyen pincés kamrákat lehetett látni a XX. századi Kecel tanyaudvarain is. A XIX. században valószínűleg csak a gazdagabbak telkein fordult elő ilyen építmény. A bort inkább kamrában tárolták. Meglepő, hogy a szálláskertben is állt ház. Valószínűleg családos béres lakott benne, vagy pedig a nagygazda valamelyik gyerekének szánta örökségül. Tanulságosak az épületek becsült árai. Legtöbbet ért a szárazmalom, utána a falusi ház, majd a szálláskerti ház következett. Meglepően nagy ára volt a szálláskerti féhajnak. Valószínűleg értékes fákból épült marszín lehetett. Valószínűtlenül olcsó volt a fonott és tapasztott falú hombár, valamint a fejő isztronga. Mindkettőt házilag készíttették a béresekkel vesszőből és nádból, tehát a keceli határban elérhető anyagokból. így nem volt nagy értékük. Figyelemre méltó, hogy a belső háznál levő kút feleannyit ért, mint a szálláskerti. Bizonyára az utóbbi már 70 KÉL. II. Úr. ir. 1823. 134
