Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
a keceliek inkább csak áhítoztak. Ökördi, Ácshoz hasonlóan a kalocsai érsekségé, majd 1832-35-től a kalocsai káptalané volt. Tőle kellett bérelni. Mivel Ökördit nemzedékeken keresztül a keceliek bérelték, részese lett a falu életének, hozzánőtt a keceliek mindennapjaihoz. 1776 és 1817 között a keceliek bérelték az ökördivel határos Ács puszta egy részét is. A háromnegyed évszázados és nagy jelentőségű ökördi árendálás mellett volt Kecelnek rövidebb életű pusztaárendálása is: a harkai. A Keceltől fölöttébb távol eső, Halason is túl fekvő Harka puszta más környező szabad pusztákhoz: Tázlárhoz, Bócsához, Polgárdihoz hasonlóan magánföldesurak tulajdonában volt. Némelyik pusztán több úr, vagy uracska is osztozott. A távoli urak leginkább marhatartással hasznosították pusztájukat vagy pusztarészüket, illetve gyakran bérbe adták földjeiket a környező helységeknek vagy nagy állatállománnyal rendelkező magánvállalkozóknak. A keceliek a XVIII. század végén és a XIX. század elején bérelték Harkát vagy Harka egy részét. Vályi András országleírása szerint az 1790-es években Harka urai „több uraságok". Valamivel tájékozottabb és közlékenyebb Fényes Elek, aki szerint 1851-ben a Podmaniczkyak és bizonyos Fáy örökösök kezén volt.47 A keceliek harkai bérletéről 1798-ban olvashatunk először, amikor a tanács jegyzőkönyvében „harkai búzát" emlegetnek. A következő évben 1799. április 25-én Zsámboki Tóth Jánost „harkai gazdának" (vagyis a Harkán birtokló keceli gazdák vezető emberének) fogadta meg a keceli tanács egy pár új csizmáért, 50 font sóért és 2 pozsonyi mérő búzáért. 1800-ban maguk a keceli bírák írtak harkai bérletükről, miközben panaszkodtak földesuruknak nehéz helyzetükről: „Kéntelenítettünk más idegeny földes uraságoktul Harkai pusztában egy darab földet árendálni ...a' hol marháinkat legeltetjük.'' A következő években azután folyamatosan birtokolhatták a harkai bérletet, valószínűleg egészen az évtized végéig. 1810-ben arról írtak a keceli bírák, hogy „a Harkai puszta el vesztésével a legelőjük és a Helység kaszálója megcsonkult''. Ez az utolsó ismert harkai híradás Kecel történetében. A XX. századi Keceltől alig elválasztható Polgárdi puszta a XVIII-XIX. században nem a kecelieket boldogította. Magánföldesurak kezében volt, és a XVIII. században elsősorban Akasztó bérelte. Néhány apró adat azonban arra utal, hogy elvétve a kecelieknek is jutott a hasznából. 1800-ban a keceliek panaszkodván földesuruknak, többek között arról írtak, hogy mivel földhiányban szenvednek, kénytelenek "Akasztói Helységbeliektül Polgárdi pusztán felébül szántani". Tehát valamiféle „albérletre" gyanakodhatunk e panaszból. Kérdés, miként használták a keceliek a bérelt pusztákat? A feleletet sajnos csak néhány elszórt és nehezen értelmezhető adatból következtethetjük ki. 47 VÁLYI András 1796-99. II. 145 - FÉNYES Elek 1851. II. 90. 97
