Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
tartozik Polgárdi, megemlítjük, hogy e pusztán is volt állandó lakó: a mindenkori polgárdi kocsmáros és az akasztóiak csősze. A XIX. század közepe táján már majorság is volt itt uradalmi cselédséggel. A falutól távol élő keceliek sorában kell még megemlítenünk az ökördi kocsmárost, az ökördi csőszt és átmenetileg a harkai csőszöket. Visszatérve a keceli jobbágy birtokainak térbeli rendjére, lépjünk ki a belsőségek világából! Közvetlenül a falu mellett részesedett jobbágyunk a kenderföldekből. Ha szerencsés volt, szintén a falu közelében több káposztás- és kukoricáskertet is birtokolhatott. Délebbre feküdtek szőlőparcellái. Az urbáriális vagy telki földek nyomásaiban legalább hat parcellája volt. Közülük kettőben őszi, kettőben tavaszi gabonát termelt, a harmadik kettőt pedig ugarnak hagyta, illetve a XIX. század első felében egy részüket kukoricával vetette be. Ugyancsak a XIX. század első felében bővülhettek birtokai a szarkási és bánegyházi homoki erdőparcellákkal és szarkási szilvással. A határ különböző részein több kaszálóparcellát mondhatott magáénak. Féltelkes jobbágyunk, mint a keceli gazdatársadalom derékhadának tagja, részesült a harkai földekből és az ökördi bérletből is. Haszonvételi jogai voltak továbbá a közföldeken. A falu mellett elterülő nyomási legelőre kiverhette kezes, vagyis fejős és igavonó jószágait. A külső legelőkön legeltethette rideg „heverő" marháját. Amikor volt közerdő, és a keceliek gyakorolhatták a faizási jogot, beállhatott a fát kérők és a favágók sorába. Részt vehetett a közös nádasok termésének learatásában és felhasználásában. A belterület településtörténetének alakulása Annak ellenére, hogy Kecel telepített faluként éledt újjá 1734-ben, XVIII. századi településképét szabályosság és mérnöki tervszerűség nem jellemezte. A régi Kecelen nem voltak kimért, egyenes utcák, és nem alakult ki sakktáblaszerű falualaprajz, mint Dél-Magyarország sok más telepített helységének belterületén. Kecelen természetes rendezőerők jutottak szerephez a település alakításában, így a korábbi település hagyománya, a vízállások és domborzati viszonyok adottságai, a falu helyén áthaladó utak iránya stb. Az újkori Kecel ugyanoda települt, ahol a középkori Kecel falu is állt. Az 1730-as években valószínűleg még fennálltak és látszottak a középkori Kecel templomának romjai. A hosszú lapály- és vízpart természetes települési adottságán túl talán még kisebb-nagyobb begyöpesedett, bebozótosodott földhalmok is jelezték a másfél évszázaddal korábban elpusztult középkori falu utcavonalát és házainak helyét. 1738-ban a keceli Szentháromság-templomot a középkori Szent Kereszt-templom romjaira építették. Ezt a tényt többször emlegették a XVIII. században. 83
