Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
A tanács kiadásai A legfontosabb kiadást az állami és földesúri adók, járadékok, valamint a paptartás költségei jelentették. Miként fentebb már szóltunk róla, e kiadások fedezetét a tanács a néptől beszedte, de pénzügyi szempontból a maga kiadásaként könyvelte el. További kiadások voltak még: a tisztségviselők és a községi alkalmazottak bére, a helység épületeinek fönntartása, a községi fogat fönntartása, a „konyhára valók" beszerzése, irodaszerek vásárlása, útiköltségek, kiküldetési költségek fedezése, rendkívüli kiadások. A KECELIEK ÉLETTERE A gazdálkodás térbeli adottságai A keceli parasztember hétköznapjai a Kecelről kilépő utazásokat és szolgáltatásokat nem számítva, nagyjából három, illetve négy területen folytak: a falusi ház telkén, a faluszéli szálláskertben, a határban, és ha volt, akkor a bérelt pusztán. Egy féltelkes keceli jobbágynak a XVIII-XIX. század fordulóján az alábbi birtokai és haszonvételi helyei voltak: A falu valamelyik utcájában feküdt a jobbágy egyik belső telke, amelyen a lakóház és a kamra állt. E telket a Kalocsa környéki tájnyelv hivatali vetüle- teként a XVIII-XIX. századi keceli források is „tanyának", illetve a szállástelkektől való megkülönböztetés céljából „házi tanyának" nevezték.40 A ház és telke volt a családi élet legfontosabb színtere. Itt születtek az emberek. Itt ülték meg az ünnepeket. Itt volt a lakodalom. Innen vitték a halottakat a temetőbe. A szálláskerti istállóban háló legényeket leszámítva a családtagok többsége a házban aludt. A nők, a gyermekek és az öregek nappali tartózkodása is jórészt ide kötődött. Néhány adatból úgy gyanítjuk, hogy a házak telkei kerítettek voltak. A kerítéseket sövényből fonták, vagy karókból, fákból állították. A falu szélén valamelyik szálláscsoportban terült el a jobbágy nagyobbik beltelke, a szálláskert vagy „tanyakert". Itt álltak az istállók, ólak, színek. Itt tárolták a szálas gabonát, a szalmát és a takarmányféléket. Az 1857. évi tagosítás előtt Kecel határában tanyák nem álltak. Mindenki a faluban lakott, és onnan járt ki a földekre dolgozni, illetve néhányan átmenetileg tartózkodtak a határban pásztorként. Csupán két család lakott tartósan a helység belterületén kívül: a dömötöri kocsmáros a dömötöri csárdában és egy csősz a bereki csőszházban. Mivel a mai Kecel határához 40 BÁRTH János 1975/a. 110-111. - Az élő nyelvben azonban nem lelhető föl Kecelen a „tanya" földdarab jelentése. 82
