Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
élvezhetik. Sőt azt is lehetővé tette, hogy ha kívánságuk szerint az uraság gyakorolná egész évben a kocsmáltatás és a mészárszéktartás jogát, akkor az egész évi haszon felét megkapja a falu. Ha azonban a falu nem akar a jövedelmen osztozni, hanem fél éven át „maga csapja alatt" méri az italt, akkor a kimérendő pálinkát köteles a földesúrtól vásárolni, akóját 6 forint 50 krajcárért. A kocsma üzemeltetésétől függetlenül kötelesek voltak a keceliek Kecelen elkelő bort és pálinkát Kalocsáról kihordani. (Ez volt az egyetlen munkakötelezettségük.) Patasics érsek a letelepedőket a kor szokása szerint egy évig mindenféle űrbéli szolgálat alól felmentette. Az 1734. évi kontraktus kimondta, hogy a keceliek mentesek lesznek minden robottól, még a földesúrnak végzendő favágás és szénatakarítás kötelezettsége alól is. A kilencedet természetben nem kellett kiadniuk, a tizedet azonban „minden veteménybül" szolgáltatták. Be is kellett hordaniuk a kalocsai granariumba, vagyis az érseki magtárba. A kilencedet tulajdonképpen megváltották. A megváltási díj része volt a cenzusnak. Mindez azért érdekes, mert később, amikor az 1760-as években a kalocsai uradalom minden helysége zúgolódott az időközben elrendelt természetbeni kilencedelés, a sokat átkozott „két dézsma" ellen, a keceliek is beálltak az elégedetlenkedők sorába, mondván, telepítésükkor nem is hallottak még kilencedről. Ezzel szemben látjuk, hogy első kontraktusukban is szó volt róla, csak a census összegébe számították bele a megváltását. A keceliek legjelentősebb szolgáltatása a cenzus volt. Ugyanakkor a cenzusfizetés jelentette kiváltságos helyzetük lényegét. Azáltal, hogy a cenzus képezte egyetlen jelentős szolgáltatásukat, a Duna-Tisza köze legjobb úrbéri helyzetű helységeinek egyike lettek. A mezővárosoknak volt hasonló kiváltsága, pl. a szomszédos Kalocsának,30 de Kecel életlehetőségei még ennél is jobbnak tűnnek. A cenzus tulajdonképpen a jobbágytelkek utáni pénzjáradék. Kecelen ezt az adót részben a telkek után, részben kilen- cedváltság, valamint a négyhavi kocsmahasználati váltság és az egész évi mészárszékhasználati váltság címén fizették a földesúrnak. Robotváltságot itt nem említettek, mivel az előző pontban a földesúr egyszerűen robotmenteseknek nyilvánította a kecelieket. Általában az volt a szokás, hogy a cenzust egy összegben állapította meg a földesúr, és a helységek maguk vetették ki népükre „eke után", illetve az igásökrök és igáslovak számának arányában. Kecel első kontraktusában nem határozták meg a cenzus összegét, hanem kikötötték, hogy egy eke után évente 9 forintot kell fizetni. Egy ekésnek nevezték a 6 ökrös gazdát. Fél eke után 6 forint, fertály, vagyis negyed eke után 3 forint volt a cenzus. A zsellér 2 forintot fizetett. A falu vezetői által összeszedett pénzt évente két alkalommal, Szent György és Szent Mihály napján, két egyenlő részben kellett befizetni a kalocsai érseki 30 BÁRTH János 1975/a. 29-34. 47
