Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Utószó
delem csökkentése során egész fejezeteket, illetve témaköröket elhagytam, (így pl. az ipari és kereskedő tevékenységről szóló fejezetet.) Ebből adódnak némi tematikai aránytalanságok. Elsősorban azokat a témákat tartottam meg, amelyek történeti-néprajzinak tekinthetők, és felvillantják az olvasó előtt egy Duna-Tisza közi település népének XVIII-XIX. századi mindennapi életét. A „Termelés és életmód egy Duna-Tisza közi faluban a kései feudalizmus idején (A keceli példa)" címet viselő disszertáció ún. munkahelyi vitája 1984. május 8-án zajlott le Budapesten, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Tárgyi Néprajzi Tanszékén. A vitaülésen részt vett: Bodrogi Tibor, Barabás Jenő, Kisbán Eszter, Kósa László, Paládi-Kovács Attila, Selmeczi Kovács Attila, Sólymos Ede, Filep Antal, Hofer Tamás, Sárkány Mihály, Szuhay Péter, Mohay Tamás, Csorna Zsigmond, Gergely Katalin, Szilágyi Miklós, Bánszky Pál, Sztrinkó István, Páll István, Török Katalin, Zomborka Márta, Kántor Éva, Petercsák Tivadar, Lukács László. Elnökölt: Paládi- Kovács Attila. A jegyzőkönyvet vezette: Selmeczi Kovács Attila. Az értekezést referensként értékelte: Kósa László és Barabás Jenő. Hozzászóltak: Paládi-Kovács Attila, Filep Antal, Kisbán Eszter, Szilágyi Miklós, Sárkány Mihály, Hofer Tamás. A hivatalból felkért referensek és a hozzászólók egyaránt dicsérték a disszertációt. Többen hangsúlyozták, hogy kiváló példáját nyújtja a történeti-néprajzi módszer alkalmazásának, a történeti források néprajzi szemléletű megszólaltatásának. A vitaülés résztvevői egyöntetűen javasolták a disszertáció további eljárásra bocsátását. Paládi-Kovács Attila fontosnak tartotta, hogy a kései feudalizmus kori Kecel népéletéről, történeti néprajzáról feltárt kép kandidátusi értekezésként megrajzolt változata országos kiadónál jelenjen meg. A disszertációt és a munkahelyi vita kiválóan minősítő jegyzőkönyvét itt nem részletezhető okokból soha nem vittem el az akadémia illetékes hivatalába. Nem is lettem kandidátus. A disszertáció bekötött példányai két évtizeden át csendesen szorongtak könyvtáram egyik alsó polcán. Az 1380 oldalas keceli monográfia, benne a Kecel története és történeti néprajza a kései feudalizmus idején című könyvnyi terjedelmű tanulmányom, 1984. szeptember 29-én megjelent. Bár jutott belőle magyarországi és külföldi múzeumokba, tudományos műhelyekbe is, példányainak többségét keceliek vásárolták meg. A hatalmas könyv 1984 karácsonyára elfogyott. Két évtized óta gyakorlatilag beszerezhetetlen. Figyelemre méltóan fogalmazott Szilágyi Miklós a Néprajzi Hírek 33. évf. 2004/1-2. számában (68. p.): „A monumentális terjedelmű Kecel-kötetbe belefoglalt Bárth-tanul- mányt; egy kizárólag 18-19. századi archivális forrásokra alapozott, modellértékű gazdaság- és társadalomnéprajzi szemléletű faluközösség-elemzést a benne rejtőző módszertani javaslatok áradó gazdasága miatt alaposan újra176
