Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe
Föltehetőleg azonos azzal a bútordarabbal, amelyet más korabeli és későbbi inventáriumok „konyha almárium"-ként emlegetnek. Ez egy magas festett konyhabeli bútor volt, amelynek ajtós és fiókos aljában edényeket, evőeszközöket, felső polcos részén pedig díszes tányérokat tartottak. Téka, polc, fogas Ide sorolhatók a falba mélyített és a falon függő tékáktól a hosszú fali tálasokon át a különböző fogasokig mindazok a bútordarabok, amelyek nagyrészt reprezentációs célokat szolgáltak. Dísztányérokat, díszkancsókat tartottak rajtuk. E bútordarabokon jutott hely a bibliának, imakönyvnek, gyógyszereknek, pipának, borotvatartónak, tehát minden olyan tárgynak, amelyre vigyázni kellett, nehogy gyermekek kezébe kerüljön. Szegényebb helyeken e tárgyak jó részét a mestergerendán tartották, a telkes jobbágyok tehetősebb rétege azonban adott arra, hogy a XIX. század első felében már felszerelje szobáját ilyen díszes, reprezentációs bútordarabokkal. Valószínűleg az asszonyok szorgalmazták beszerzésüket. E helyen említjük meg azokat a fogasokat is, amelyekre valóban szükség volt, mivel a ruhák lógtak rajtuk. A XIX. század első feléből származó hagyatéki leltárakban az alábbi megfogalmazásban fordulnak elő a különböző tékák, polcok, fogasok: „fából ... festett poharas", „barna fogas", „kis fogas", „egy kis vas fogas kulcsoknak”, „tányéros falon álló" (Antóni 1840), „lágy fábul készült pohárszék", „tányéros lágy fábul, festett", „falba bé csinált kis almárium", „tányéros almárium" (Rátz 1823), „poharas" (Szvetnyik A. 1845, Mészáros 1842), „vak ablak tokja" (Mészáros 1842), „poharas és tányéros", „fogas és tányéros", „kis fa fogas" (Vantsura 1833), „falban álló poharas" (Magyar M. 1824). Szék Bőrszéktől a szalmaszékig terjedően sokféle ülőbútor előfordult a XVIII-XIX. századi keceli házakban. Bőrszékről az 1823-ban felvett Rátz-féle inventáriumban és az 1840-ben készített Antóni Pál-féle inventáriumban esett szó. Föltehetőleg ugyanazok a székek kerültek lajstromba. Néhány további székmegnevezés: „4 fa szék", „két kis szék" (1840), „szalma szék", „fa szék festett 4 db" (1823). Leggyakrabban fordult elő a „karszék". Tükör Értékes és nagy becsben tartott berendezési tárgynak számított. A legtöbb házban volt egy, a gazdagabb helyeken 2-3 is. 140
