Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

Felmenő falai nem voltak. Ebben különbözött az esztena néven emlegetett, tartósabb faépülettől. A kalibát a havasi munka kezdetén férfiak készítették. A havasi munka befejezése után szétszedték, bizonyos részeit magukkal vitték. Akadt olyan gazda, aki hazautazása előtt felgyújtotta kalibáját. Az építményt nem volt érdemes meghagyni a következő évre, mert ősszel és tavasszal a pásztorok tönkretették volna. Ezért a kaszálók birtokosai minden évben új kalibát építettek. A kaliba többféle anyagból többféle módszerrel készülhetett. Szélességét és vele együtt magasságát, illetve a tető dőlésszögét elsősorban az a körülmény határozta meg, hogy 2, 3, vagy 4 ember számára tervezték. Az emberek hosszában feküdtek benne, tehát az építmény hosszúságát az átlagos embermagassághoz igazították, amelyet megtoldottak legalább félméternyi rakodótérrel. A legtöbb kalibát 2,5 méter hosszúra építették. A kaliba egyik változatának váza úgy nézett ki, mint egy ágasosszelemenes tetőszerkezet. Az építmény végeinek közepére egy-egy ágasfát állítottak, amelyre gerendaszerűen egy rudat fektettek. A gerenda szerepű rúdhoz döntötték az 50-60 centiméter távolságban elhelyezett, szarufára, horogfára emlékeztető tetőtartó rudakat. Az elkészült kalibavázra fenyőfakérget fektettek, amelyet szegekkel erősítettek a váz fáihoz. Előfordult, hogy a kéregdarabokat a rájuk fektetett faágak, súlyosabb karók szorították a vázhoz. A kaliba hátsó bűtejit teljesen, az első bűtejit félig fedték be kéreggel. A befedetlen nyílásra deszkadarabokból, karókból, kéregből ajtót szerkesztettek, hogy a családdal kinttartózkodó kutya ne tudja elérni a kaliba belső végében tárolt ételt. A kalibához szükséges fakérget tavasszal, kora nyáron, álló, eleven fenyőfáról fejtették le kb. 1 m magasságban. A kéregtől megfosztott fenyőfa egy esztendő alatt kiszáradt. Akkor kivágták. Eltüzelték vagy részekre vágva elvitték a faluba. A kéregfedelü kalibák készítése tehát elősegítette az irtás, a kaszálóbővítés folyamatát, valamint a szükséges épületfa, deszka, léc megszerzését is. A fakérget a kéreg szóval jelölik a Fiság menti székelyek. Tárgy esetben a köznyelv számára szokatlan kerget kifejezést használják. Pl. kerget vágnak, kerget fektetnek stb. Kérget olyan fenyőfa törzséről, illetve a fenyőtörzs olyan csap nélküli szakaszáról lehetett hántani, amelyik nem volt bagos. A kiválasztott kéregdarab fölött és alatt a fenyőfát fejszével végighasították, majd egy lapos fadarabbal, lapockával gondosan lefeszegették a fatörzsről. A lehántott kéregdarabokat 2-3 napig elfektetve és fadarabokkal nyomva szárították a földön, hogy kiegyenesedjenek és ne kondorodjanak}

69 169 A kaliba és a kéregborítás legközelebbi párhuzama: K. CSILLÉRY Klára - KALLÓS Zoltán 1966. 27-28. (A seggenülö szulla.)