Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

Előfordult, hogy az ágasos vázú kalibát viszonylag tartós építménynek szánták, ezért vázát bészarvazták, és deszkával vagy zsendellyel fedték. Bütejire is állogatott deszka és deszkaajtó került. Ha az ilyen kaliba megúszta a pásztorok pusztítását, pl. egy XX. századi csángó tanya közelében állt, és így akadt, aki figyelt rá, tavasszal csak javítani kellett. A kaliba másik alapváltozatának váza ágasok nélkül, földbe szúrt végű hajlított mogyorófákból készült. Aszerint, hogy az építményt 1-2 vagy 3-4 ember hálóhelyének szánták, kölünbözött a mogyorófaágak, ún. mogyorófa pattantyúk elhelyezési módja. Keskenyebb kalibához a hosszú, kb. 2 méteres mogyoróágakat félkörben meghajlították és mindkét végüket a földbe dugták. A szélesebb kalibához csak a mogyoróágak egyik végét dugták a földbe. Másik végét némi hajlítás után dróttal, gúzzsal összekötötték a szemben leszúrt ág felső részével. A mogyorófa váz elemeit, sürün, kb. 20 centiméterenként kellett rakni, hogy megtartsák a rájuk helyezett fenyőágakat és szénát. A kaliba hátsó bűtejit félkör alakban leszúrt és egy pontban összefogott ferde mogyorófarudakból csapottra készítették. Az első bűtű egyik felét sűrűn és egyenesen állogatott mogyorópálcákkal fedték be, másik fele elé pedig ajtó gyanánt rongyot akasztottak, hogy megakadályozzák a kutyák behatolását. A mogyorófavázra fenyőágakat fektettek, amelyekre legtöbbször még szénát is raktak. A fenyőágakat dróttal, madzaggal kötötték a vázhoz. A sűrűn álló, fiatal bokros fenyőfákat a csíki székelyek és a gyimesi gazdák egyaránt bojtnak hívják. A róluk vágott ág a bojtág, röviden ugyancsak bojt. A bojt szó általában is jelenti a fenyőfa lombos ágát. Ezért hallható gyakran az a megfogalmazás, hogy a kaliba mogyorófa vázát bojtval takarták be. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy a kaliba vázát fenyőfa kajlával, vagyis apróbb fenyőfa gallyakkal takarták be. Egyébként a bojtot hegy vei lefelé kellett a kaliba vázára fektetni, mert akkor jobban levezette az esőt. A kaliba köré, legtöbbször elől nyitott U alakban sekély árkot, sáncot ástak, amely az esővizet összegyűjtötte és elvezette. A kaliba földjére száraz szénát szórtak. Azon aludtak a havasi kaszálón éjszakázó szénacsinálók. A kaliba közelében, általában a kaliba előtt ütötték föl a kollátfát, vagyis alakították ki a tüzelő- és főzőhelyet. A tűz a földön égett az alkalmilag vágott kollátfa alatt. Legtöbbször köveket sem raktak köré. Kollátfának, vagyis üsttartó ágasnak fenyőfát használtak. Körülbelül 80 centiméter hosszúra vágták. Egyik végét meghegyezték, másik végét megbütülték. Hegyes végét fésze fokával ütték bé a földbe. Egy ágat meghagytak rajta. A kiálló csapot egy alkalmas helyen késsel berótták. A kis mélyedésbe, rovásba akasztották az üst fülét. Az üstnek nevezett fémbográcsban legtöbb-