Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT
Györgynek Bagjod patakán alol le Aklosig és Bagjodig fel, ugyancsak Bagjod patakáig fel". Egyenlő fizetéssel a megye gyűlése megfogadta a sertéspásztorokat mindkét falu számára. „Csíkszentgyörgy részéről való" pásztor lett: Urus Demeter, Urus Simon, Szőcs János, Szőcs Tódor. „Bánkfalva részéről való pásztorrá" választották Szőcs Tódort, Szőcs Mihályt, Szőcs Györgyöt és Urus Jánost. A pásztorok bére így alakult: „egy sertésre 2 ej tel gabona, vagy rozs, vagy árpa, három garas, só kettőre fél font". A döntéshozók meghatározták még a következő szabályokat: „A pásztorlás lészen a következendő Szent Tamás napjáig". „Egy füstről egy sertés acceptáltatik. " 132 1827-ben Csíkszentgyörgy megyéje viszonylag hosszú, részletekbe menő határozatot hozott a makkoltatásról és a havasi sertéspásztorok fogadásáról. Mivel a határozat sokat elárul a korabeli csíkszentgyörgyi népéletről, alábbiakban teljes terjedelmében közlöm: „A midőn a folyó 1827-dik Esztendőben az Úr Isten eö Felsége irgalmas Kegyelméből tapasztaljuk, hogy bükk erdeinkben mak béli áldás vagyon, melynek el használása eránt gondoskodván a Nemes Megye, a mai napon u. m. 2-da 8-bris 1827 végezte hogy ... Szent Györgyön gyűljön egy sereg négy pásztor keze és számadása alá, nem külömben Bánkfalvában is más sereg négy pásztor számadása alá, ... abban is határt vetett a Nemes Megye, hogy minden füstről két sertést bé lehessen adni, oly conditioval, hogy minden sertésre egy hétre egy ejtel gabona, azaz hogy vagy tiszta árpa, avagy kinek minemüt adott az Isten, kivévén azt, hogy tiszta zabot senki ne adgyon, ... minden sertésre fél font sót behozni gabonával együtt, megkülömböztetve annyiból, hogy most a gabonából annyi külömbség fog lenni, hogy a nyolc hétig való meghatározott gabonának fele, azaz egy sertésre négy kupa, a más négy kupa más rendben szedetik be, ... most minden sertésre egy krajczár be fog szedetni a héjával, hogy minden helre a pénzbérek kitészen egy krajczárt egy sertésre, melyre abligálják magokat a megírt pásztorok. A pásztorok Szent György részéről: Urus Demeter két fiával, Szőcs János. Bánkfalva részéről: Török Antal, Kasza János, Bálint János, Táncos Mihály. Aztis hozzátévén, hogy ha a 8 heteknek el telese után az meg élés tapasztaltatik, akkoris, amíg a Nemes Megye parancsolná, mindaddig őrizni köteleztetnek, az is meg van határozva, hogy a kosárokat csinálni szabad leszen, kinek hová teczik, és járhassák a Nemes Megye bük erdeit mindenütt békességesen, és elis járni, használni büntetés alatt köteleztetnek, ... és, hogy a kaszáló heljek környékében addig járni ne merészeljenek, amíg a föld meg nem fagy, az után szabad lészen, ahol mak lészen". A határozathoz még 132 CSISZEGYOPI. M. h. II. 137. p.
